Ha elcseszek arra három órát, hogy szedjek neked egy szatyor csipkebogyót, akkor tudd, hogy szeretlek.
Ha elviselsz, amikor az obiban mindenre rámutatok, hogy ezmi?, és még válaszolsz is, akkor tudom, hogy szeretsz.

Volt a héten nagyon sok munka. Volt sok mosoly és beszélgetés. Volt iszogatás, volt öltözőben alvás, voltak pillanatok, amikor nem voltam benne biztos, hogy nem fogok elájulni. Volt gyomorgörcs, volt sírás is, remegés, kapaszkodás, tehetetlen üvöltés. Mi lesz velem, ha nem vigyázol rám? Félek, baszd meg! Volt vigasz és beletörődés. Volt (van és lesz) hála. A héten voltam utoljára Misi bácsi mellett diákként.

Pánikrohamok. Pánikrohamok mindenhol.

Csillagnézős romantika.
- Vajon miért találták ki, hogy van isten?
- Azért, hogy az emberek ne dögöljenek bele abba, hogy az élet céltalan és szar, és a végén mind megszűnünk létezni.
- ...
- Ja, mindig vidám leány voltam.

Ülünk az ebédlőben hajnalban, rejtvényt fejtünk és sajnáljuk magunkat, aztán belép Ferike, akinek két embere van épp, de egyiket nem bírja felébreszteni, a másikat meg nem találja egy órája, pedig este még arról volt szó, hogy csak belekóstolnak a barackpálinkába. Utána már Ferikét sajnáljuk.

És akkor a huszonkét éves érett nőből előtör az idióta kiskamasz, és kipróbálja, mekkorára lehet felfújni egy kotont.

- Fel kéne mondani a picsába, aztán keresni valami jobbat.
- Engem meg simán itt hagynál... Kedves vagy.
- Igazából úgy gondoltam, hogy jönnél velem.

Amikor kora reggel rájössz, hogy előző délután megérte a saját munkád mellett még a másikéval is küszködni egy órát.

Gyere beljebb, mer' leesel! Eszperente a keskeny heverőn.

- Mi a leggyerekesebb tulajdonságom?
- Az "adjegypuszit".

Amikor egyszer az életben megpróbálok farkasszemet nézve, jelentőségteljesen és erotikusan beleharapni egy körtébe, akkor másfél másodperc múlva már a könyökömnél folyik a körtelé.
I don't need to flirt, I'll seduce you with my awkwardness.

Úgy döntöttem, hogy várok három napot, aztán vasárnap elkezdek aggódni. Most még nincs kedvem.

Teát szürcsölünk és esszük a pudingos sütikénket, a kávégép előtt vihorászó 18 éves diákkislányok meglepő mértékben kölyöknek tűnnek. Milyen régen voltam 18 éves diákkislány... Mondjuk a kávégép előtt sosem vihorásztam. Ott most vihorászok.

Misi bácsi, én nagyon kedvellek, de akkora hülye vagy, hogy arra nincsenek szavak!
Megadom a tiszteletet, az a lényeg.

A kocsiban sírva-vigadva énekeljük, hogy lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod.

Azok a legjobb kérdéseim, amik úgy kezdődnek, hogy ha egy másik univerzumban lennénk...

- Mit gondolsz rólam?
- Hogy teljesen hülye vagy.
Végül is én kértem meg Misi bácsit, hogy mindig mondjon nekem igazat.

Ritkán látom, meg minden, de azért baromi jó, hogy van egy nővérem. Tudja, hogyan iszom a kávét, ugyanolyan elcseszettül röhögök, mint ő, elmondja, mi fog történni a doktorbácsinál, nem kérdez, mégis elmesélem neki, amit másnak nem.

Három éve nyáron Ghymest hallgattam, dolgoztam és boldog voltam, bár sok okom nem volt rá. Hetek, hónapok alatt szerettem meg őszinte gyermeki rajongással úgy embereket, ahogy talán soha nem fogok már mást. Az a két sor, hogy de szép minden hajnalom istentelen utamon, leírta az életemet. De gyorsan megy az idő, bassza meg.

Egy 2 perc, 34 másodperces telefonbeszélgetés az időjárásról, a sülő rántott húsról, a szombat hajnalról, amiről csak nekem vannak emlékeim, és hirtelen minden jó lesz.