Amiért az új szomszédaim kedvelni fognak: alapvetően egy szerethető kis lény vagyok, tartom a liftajtót, még mosolygok is.
És amiért nem: fürdőtakarítás közben ordítva és hamisan éneklem a Hungária leggázabb dalait. Tánc született, ez a twist-troli!

Az alagsorban várom a liftet, valahonnan egy ismeretlen hang énekelni kezd egy LGT dalt. Ha a csend beszélni tudna. Gondolkodás nélkül visszaéneklem, hogy hol nevetne, hol meg sírna. Kiér a takarásból a karbantartó, összevigyorgunk, azt már együtt énekeljük, hogy fekete és fehér volna talán.

Este időben lefekszem, hajnalban az óracsörgés előtt tíz perccel kelek. Fél délelőtt recepteket cserélgetünk a Zsuzsival, meg almát mosunk, hámozunk és szeletelünk a többieknek. A táskámban van két diós kifli akkurátusan becsomagolva. Két órakor állok a pirosnál lehúzott ablakokkal, berezeg az összes hangfal, ordít a Halott pénz. Fiatal vagyok és vad, baszd meg.

Nyár van, negyven fok, a szellő se mozdul. Éjszakás voltam, délelőtt aludtam, alig egy órája keltem fel. Délután négy óra múlt huszonvalahány perccel. Vezetek. Nagy a forgalom, előzgetek, bár nem kell sietnem. Az ablakok lehúzva, vakít a nap, jön a képembe a menetszél, éneklek. Oda megyek, ahova jó menni. Boldog vagyok.

Az ember bájos zenécskét hallgat, és kedve támad táncolni a buszmegállóban a napsütésben. Tavaly, azt hiszem, pont ezen a napon kezdődött életem legnagyobb mélyrepülése. Nem bánom, hogy most épp felfelé zuhanok.

Kétezer-tizenhat.
Eleinte minden adott volt ahhoz, hogy életem legszarabb éve legyen, biztos is voltam benne, hogy így lesz, aztán szerencsére a fejére állt minden.
Január elején meghalt a Papa. Rá öt napra úgy sírtam és úgy kapaszkodtam, ahogy soha azelőtt. Január végén azt éreztem, hogy nemsokára mindennek vége lesz, ami jó volt, rettegtem a változástól. Rájártam anyám nyugtatójára, és belopakodtam a férfiöltözőbe egy zöld borítékkal.
Elefántot hallgattam folyamatosan. Soha többet nem akarok Elefántot hallgatni.
Volt, hogy ültünk a napon, és tudtuk, mire gondol a másik, volt, hogy eltemették egy volt munkatársamat. Szenvedtem a szakdogával, mármint leginkább a gondolattól szenvedtem, hogy illene már csinálni valamit. Kurva sokat sírtam.
Aztán április végén egy fagyos péntek délelőtt a szerelemcsütörtök falnak döntött a nővérem nappalijában; azóta sem ereszt. Nővé lett a lány.
Bohemian Betyars. Extázis, tánc, aligalvás, maximum hangerő az autórádión, csillogó szem, éneklés. (Vodka, unikum.) Nem tudok semmit erről az együttesről, de azt tudom, hogy akkoriban folyamatosan ez a dal szólt a Petőfin és imádtam és sose voltam olyan boldog addig. Galagonya kettő-három! (Még az esőt is muszáj ideraknom.)
Elkezdtem vezetni, úgy igazából. Megtanultam igazat mondani, megtanultam hazudni. Ha valaha lettek volna elveim, azokat nagyon gyorsan kibasztam volna az ablakon, hogy ne legyenek útban. Elkészült végre az a szájbavert szakdoga, bár addigra már egyáltalán nem voltam motivált.
Palya Bea. Tavasz, fácánok, nyuszik, cinkék. Főleg cinkék.
Nyáron focimeccseket és forma-1-es futamokat néztem, énekeltem emberek arcába gátlások nélkül, megfejtettünk baromi sok keresztrejtvényt, megittunk elég sok sört és töményet. Így szimplán azt éreztem, hogy jó. Minden jó. Szabó Balázs.
Ősz lett, három pillanat alatt véget értek észrevétlenül a diákévek, vége lett a három és fél évnek Misi bácsi mellett. Azóta kisebb-nagyobb sikerrel próbálok felnőni minden szempontból.
Negyedik éve írom le, hogy imádom a munkatársaimat, és örök hálám. (Szia Misi bácsi, helló Misi!)
Ez az első év, hogy nem lájkolom facebookon az alig éltem túl ezt az évet, végre végre posztokat.
Kívánok mindenkinek legalább ilyen boldog új évet!

Szorongatom az alkoholmentes söröm, és azt kérdezgetem sírva, hogy Misibaszdmeg, milegyen. Állok egy széken, súrolom a gázcsövet, és üvöltöm a rádióval, hogy sokszor túlgondolom meg elrontom. Mászkálok a kertben, lelkesen és rettegve hadarok a telefonba.

Szerintem amíg élek, nem fogom elfelejteni azt az április végi, alig félórás autóutat, amit úgy vezettem végig, hogy ordítva énekeltem, sírtam és röhögtem egyszerre, és abban ugyan nem voltam biztos, hogy nem álmodom, de abban igen, hogy boldog vagyok. Kérleknézzélrámésúgymondd!

A kocsiban sírva-vigadva énekeljük, hogy lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod.

Három éve nyáron Ghymest hallgattam, dolgoztam és boldog voltam, bár sok okom nem volt rá. Hetek, hónapok alatt szerettem meg őszinte gyermeki rajongással úgy embereket, ahogy talán soha nem fogok már mást. Az a két sor, hogy de szép minden hajnalom istentelen utamon, leírta az életemet. De gyorsan megy az idő, bassza meg.

Nemmúlikel!

Vannak pillanatok, amikor csak úgy elkezdek Neoton Famíliát hallgatni. És élvezem, baszd meg.

Ez egy ötvenéves dal, de nekünk újabb ötven év múlva is az a ház fog eszünkbe jutni róla, az teljesen biztos. Hol százezerszer átölelt karom.

Műszakkezdés előtt húsz perccel már három gépen dolgozom, hogy nyugodt éjszakánk legyen, a szám tele van Győri keksszel, ordítva éneklem, hogy rossz kedvem a régi, eljött újra s átölelt, mert az életem én rontottam el, és van képem boldognak lenni. Most már utánam a vízözön.

A héten, azt hiszem, megszerettem a Palya Bea féle lelket kiordítós, népzenés valamit. Kocsiban üvölteni, fülhallgatóval más fülébe dugni, belepirulni a buszon, mosolyogni idiótaként.

Hovavezetez?

Hajnali 4 óra 55 perc. TÁNC! Most kezdődik az ééééélet.

Túlgondolások, félszavak, el nem küldött sms-ek, a folyton melléölelések, hogy pont akkor kések, ha mindenki picikét.

Misi bácsi állt velem szemben, a fülében volt a fülhallgatóm, hallgatta a dalt, amit már régóta meg akartam neki mutatni. Nagyon mosolyogtunk.

Este Misi bácsival olyan felkészültséggel és izgalommal loptunk ki a gyárból egy senkinek nem kellő, semmire nem használt bödönt, mintha kokaint csempésznénk fel egy repülőre (két becsületes balfasz). Hazafele megkérdezte, hogy cseszegethet-e, aztán öt kilométeren át fogta a kezem a kormányon. Felhangosította a rádiót a 16 tonna fekete szénnél, és nagyon átéreztük a dalt így szombat éjjel, munkából hazafele tartva (a vállalat nem engedi a lelkemet!). Most letörlöm a szemüvegemről a homloka nyomát.