A zavart beteg állandóan leszerelte magáról a műszereket.
Életkép: Feri nővér áll az ágya mellett, barna leukoplaszttal izomból tekeri rá a szaturációmérőt a bácsi ujjára, és morog. Nem baszik ki velem, Sanyi bácsi... Velem nem baszik ki...

Tudod, Cicám, vannak helyek a világon, ahol téged már megköveztek volna a város főterén. *homlokpuszi*

A vigyázzmagadrát pedig úgy ejti, hogy aztán normálisan vezetni ebben a geci hóban.

Ülünk a kocsiban, és a buszmegálló előtt odanyögöm, hogy te figyuka, én hazudtam ám neked. Rá fél órára kezet csókol érte.

A lényeg néha belefér egy sms-be. 

Simogass és sajnálj! - nyöszörgi a lány betegen.

Na, most már tényleg kezd látszani, hogy fogytál! Gyere, együnk, vettem lekváros sütit, amit szeretsz.

Ezen a széken voltam először boldog, baszd meg!

Azért jó találkozni a Misi bácsival, mert még mindig úgy tudunk beszélni, mintha soha nem jöttem volna el a gyárból. (És mit gyártunk most a 160-ason? ... Gyártatok, úgy értem.)

De szép vénák vannak a lábadon! Szúrnám.

Ülünk hárman a sarokban, és tervezgetjük a puccsot, hogy beadjuk mind a hárman a felmondásunk. Olyanokat mondunk, hogy nem leszek senkinek a lábtörlője, meg hogy ő még nem tudja, hogy én is tudok geci lenni, ha kell. Aztán hétfőn reggel ugyanúgy be fogunk menni dolgozni, mint eddig, ugyanúgy felvesszük a munkáskesztyűt, és csináljuk a dolgunk, mert nem vagyunk más, mint három kötelességtudó, jólelkű balek, akik nem képesek arra, hogy a saját érdekeiket nézzék.

Szorongatom az alkoholmentes söröm, és azt kérdezgetem sírva, hogy Misibaszdmeg, milegyen. Állok egy széken, súrolom a gázcsövet, és üvöltöm a rádióval, hogy sokszor túlgondolom meg elrontom. Mászkálok a kertben, lelkesen és rettegve hadarok a telefonba.

Volt a héten nagyon sok munka. Volt sok mosoly és beszélgetés. Volt iszogatás, volt öltözőben alvás, voltak pillanatok, amikor nem voltam benne biztos, hogy nem fogok elájulni. Volt gyomorgörcs, volt sírás is, remegés, kapaszkodás, tehetetlen üvöltés. Mi lesz velem, ha nem vigyázol rám? Félek, baszd meg! Volt vigasz és beletörődés. Volt (van és lesz) hála. A héten voltam utoljára Misi bácsi mellett diákként.

Gyere beljebb, mer' leesel! Eszperente a keskeny heverőn.

Amikor egyszer az életben megpróbálok farkasszemet nézve, jelentőségteljesen és erotikusan beleharapni egy körtébe, akkor másfél másodperc múlva már a könyökömnél folyik a körtelé.
I don't need to flirt, I'll seduce you with my awkwardness.

Úgy döntöttem, hogy várok három napot, aztán vasárnap elkezdek aggódni. Most még nincs kedvem.

Misi bácsi, én nagyon kedvellek, de akkora hülye vagy, hogy arra nincsenek szavak!
Megadom a tiszteletet, az a lényeg.

Azok a legjobb kérdéseim, amik úgy kezdődnek, hogy ha egy másik univerzumban lennénk...

Hova tűnt az a bőgős kislány? - kérdezte Misi bácsi, amikor belevigyorogtam a fülébe. Ő ott volt, amikor nagyon mélyen voltam, itt van most fent is, és tudom, hogy akkor is ott lesz, ha majd lezuhanok újra.

Tudod te, hogy hogy tudsz nézni?!