Nagyon úgy néz ki, hogy a héten lett egy diplomám.

Holnapra meg kéne írni öt oldalt, és megtanulni hetet? Mit is csináljak, lássuk csak... Megvan! El fogom olvasni az összes novellát, amit tizenöt évesen írtam! Éva, Éva, te vadbarom.

Onnan tudom, hogy az univerzum nem igazságosan működik, hogy a tegnap leírtak ellenére mindketten ötöst kaptunk.

Ültem törökülésben a csarnok közepén egy raklapon, nagyon apró dolgokat válogattam, sütött a nap, körbenéztem, és az dübörgött bennem, hogy rohadt szerencsés vagyok, mert ott vagyok, ahol a legjobban szerettem lenni az elmúlt lassan másfél évben, és most itt a nyár, holnap megcsinálom az utolsó pótpótpótvizsgát, és balatonozni fogunk Juliékkal, egy hónap múlva jön haza Jázi, és nem érdekel semmi. És tényleg nem. Nem érdekel, meglesz-e a vizsga. Nem érdekel, mi lesz ősszel. Az se érdekel igazából, mi lesz nyáron. Csak idén nyáron is legyen egy hely, ahol minden jó, csak szeressenek és szerethessek úgy, mint tavaly.

Azért szeretem ezt a tanárnőt, mert miután kihúztam egy tételt, és semmi konkrétat nem tudtam róla mondani, majd húzhattam még egy tételt, amiről semmit nem tudtam mondani, ő nem azt kérdezte, hogy hogy volt pofám így idejönni, hanem hogy nincs-e baj, jól vagyok-e.

Már a kezemben volt a telefon, hogy felhívjam Julit, és leadassam vele a holnapi vizsgámat, amit ha holnap nem csinálok meg, akkor már nem is tudok ebben a félévben, de gondoltam, adok még egy esélyt a józan észnek. Mondtam Misi bácsinak, hogy beszéljen le róla. És bazmeg lebeszélt, pedig ez nem szokott senkinek sikerülni.

A jóbarát arról ismerszik meg, hogy amíg te vizsgázol, ő átmegy a boltba, hogy hozzon neked betétet.

Órákon át szötymörögtem, mégis csak három diát sikerült összehoznom a holnapi kiselőadásomból. Aztán elegem lett, és kihúztam a modemet. Tádáám, egy óra telt el, és kész vagyok.
Amúgy ijesztően a nyakunkon vannak a zh-k meg a vizsgaidőszak, ennél csak az ijesztőbb, amilyen mértékben leszarjuk az egészet.

Nálam nagyobb mázlistát nem hordott még a hátán a Föld. Négyes. Négyes. Négyes.

Két óra múlva nagy valószínűséggel túl leszek az eddigi legnagyobb vizsgakudarcomon.

Eddig ha nagyon nem volt kedvem tanulni, akkor legalább volt annyira bűntudatom, hogy valami konstruktívat csináljak helyette (takarítás például). Ma nem. Ma környezetszociológiázás helyett sütöttem három tepsi mézeskalácsot. Valaki verjen pofán.

Tegnap éjjel az első szünet harmadik percében Misi bácsi felsóhajtott, hogy elment a munkakedve. Ő este hatra jött, én reggel tízig maradtam. Szenvedtünk még kicsit, aztán amikor a furahajú gyerek visszament dolgozni, mi összenéztünk, és mondtuk, hogy mindjárt. De nem, mert elkezdtünk beszélgetni meg világotmegváltani, meg amúgy is jól álltam (mondjuk ő nem, ő leszarta), meg olyan régen tudtunk már beszélni normálisan. A húsz perces szünetből lett ötve sok perces, utána kapkodtunk egy kicsit, és nagyon hamar ismét ott álltam Misi bácsi előtt hátratett kézzel mosolyogva, hogy szüneet. A második szünetben a környezetszociológia jegyzetet vágtam néha az asztalhoz, közben Misi bácsi azt rajzolta a naptáramba, milyen érdekes alakú izét is gyártottak itt régen. A harmadikban munkalapot írtunk, próbáltuk kisakkozni, ő mire mennyi időt írjon, meg valamin nagyon röhögtem, de azt már nem tudom, min. Reggel az Öreg mosolygott, ó, Éva, maga ugye marad, de jó, azt még láttam, hogy Misi bácsi kárörvendően intett az ajtóból, aztán hajrá.
Délelőtt megvettem a vallásszociológus úr könyvét, átaludtam a bibliás óra negyedét, aminek kifejezetten örültem, meg a pszichiátria felét, aminek annyira nem, mert nagyon bírom azt a tanárt. Hazaértem és bevonszoltam magam az ágyba, most meg jóreggelt módban vagyok. Környezetszociológiát kéne tanulni. Nagyon kéne környezetszociológiát tanulni.

A félév első zh-ja. A félév első egy hét halogatás utáni ideggörcse.

Tegnapelőtt nem tanultam családjogra, úgyis egykor kezdődik a vizsga, majd délelőtt elolvasom. Aha. Anyus 11 óra 50 perckor keltett, hogy amúgy mik a terveim a nap további részére? Szívroham, agyvérzés, futás a buszra, a sofőr érdeklődő miből vizsgázol? kérdésére halálhörgés, pánik. És ötös lett. Bakker. Hála Julinak, aki nyektette Diát, hogy olvassa fel az anyagot, hála Diának, aki megtette ezt, pedig mi elég egyedien figyeltünk oda (Juli szóvicceket mesélt, én szisztematikusan rakosgattam a hajába egy szobafenyő darabjait).

És megvan az ötös szociálpszichoból.
Amúgy a nap legaranyosabb és legviccesebb jelenete az volt, amikor műszak vége előtt egy órával Misi bácsi, akit akkor ébresztettem fel, odajött és hót kómásan, kölykösen vigyorogva a kezembe nyomta a pulcsimat, amivel olyan fél kettő körül takartam be.

Pár hete Marietta éjszakából ment vizsgázni. Akkor megmondtam, hogy én ilyet soha, nincs az az isten. Ma reggel Marietta nagyon nevetett, amikor vergődtem az öltözőben, hogy három óra múlva vizsgázok. Á.

És már háziállatunk is van a gyárban.

Vertem a fejem a falba, hogy miért nem írtam be magam ma éjszakára melózni, úgy is bőven tudnék tanulni holnapra. Aztán kiderült, hogy ma még beadandót is kell írnom, és most örülök, hogy nem írtam be magam.

Először azon gondolkodtam meló közben, hogy milyen cukin hangzik az, hogy kerámia lapka. Aztán rájöttem, hogy ha azt mondogatom, hogy lapkalapkalapka, akkor kijön, hogy kalap. Már megérte felkelni. Ha már a szájbavert vizsga hármasért nem. Ugye.
Lapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalapkalap.

Négy óra alatt fel lehet készülni egy vizsgára úgy, hogy az ötös legyen. Négy óra alatt a világot is meg lehet váltani. UGYE?

Imádom, ha zajlik az élet, és ez nem irónia, tényleg jó. Tegnap kora reggel apuval felmentünk Pestre egy LGT-s pólóért. Aztán hívott a fürgés Nikola, hogy milyen jó volna, ha be tudnék menni 12-re dolgozni. Úgy értem be, hogy a távolsági beérése és a helyijárat között öt perc volt, de elértem. Kaját az automatából vettem a gyárban, aztán egyik kezemben két croissant-nal, pénztárcával, másikban kávéval, fél liter vízzel, harmadikban minden másommal Az Öreg arcába rúgtam az ajtót, de nem szedett hatfele, sőt, még tartotta is nekem az ajtót. Először a délelőttös Laci bácsi morgott nekem az emberekre aztán Misi bácsi, nagyon szocmunkás fejem lehet amúgy. És akkor este döbbentett rá Kinga, hogy még egy adóbevalláshoz is balfasz vagyok, úgyhogy a holnapi napomat a NAV-ban fogom kezdeni.
Ma meg kéne írni két beadandód, holnap szociálpszichológiázni fogunk Julival, pénteken vizsgázunk belőle.