Szorongatom az alkoholmentes söröm, és azt kérdezgetem sírva, hogy Misibaszdmeg, milegyen. Állok egy széken, súrolom a gázcsövet, és üvöltöm a rádióval, hogy sokszor túlgondolom meg elrontom. Mászkálok a kertben, lelkesen és rettegve hadarok a telefonba.

- Azért egy kicsit szeretsz? - kérdi a lány a földön térdelve.
- Igen! - válaszolja a férfi.
- De miért?! - zokogja a lány.

A hetem margójára.

Megijedek a tükörképem piros foltos arcától. Borostamérgezés.

Nem gondolkodni azon, hogy ki szabad-e mondanom, amit akarok. Másnak ez természetes, de én sosem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek rá, és mégis.

- Kapok egy puszit?
- Már megint ezek az extra igényeid...!

Megállok Misi bácsi előtt hátratett kézzel, füligvigyorral, és elújságolom neki, hogy tegnap azt mondta az óvónéni a Viki, hogy ügyes vagyok. Elmosolyodik, megsimogatja a fejem. Látod, mondtam én mindig!

- Jé, sose láttam még ilyen sört!
- Cicám, már ittál is olyat.
- Az lehet, hogy ittam, de nem láttam! 

Szerintem amíg élek, nem fogom elfelejteni azt az április végi, alig félórás autóutat, amit úgy vezettem végig, hogy ordítva énekeltem, sírtam és röhögtem egyszerre, és abban ugyan nem voltam biztos, hogy nem álmodom, de abban igen, hogy boldog vagyok. Kérleknézzélrámésúgymondd!

Ha elcseszek arra három órát, hogy szedjek neked egy szatyor csipkebogyót, akkor tudd, hogy szeretlek.
Ha elviselsz, amikor az obiban mindenre rámutatok, hogy ezmi?, és még válaszolsz is, akkor tudom, hogy szeretsz.

Volt a héten nagyon sok munka. Volt sok mosoly és beszélgetés. Volt iszogatás, volt öltözőben alvás, voltak pillanatok, amikor nem voltam benne biztos, hogy nem fogok elájulni. Volt gyomorgörcs, volt sírás is, remegés, kapaszkodás, tehetetlen üvöltés. Mi lesz velem, ha nem vigyázol rám? Félek, baszd meg! Volt vigasz és beletörődés. Volt (van és lesz) hála. A héten voltam utoljára Misi bácsi mellett diákként.

Pánikrohamok. Pánikrohamok mindenhol.

Csillagnézős romantika.
- Vajon miért találták ki, hogy van isten?
- Azért, hogy az emberek ne dögöljenek bele abba, hogy az élet céltalan és szar, és a végén mind megszűnünk létezni.
- ...
- Ja, mindig vidám leány voltam.

Ülünk az ebédlőben hajnalban, rejtvényt fejtünk és sajnáljuk magunkat, aztán belép Ferike, akinek két embere van épp, de egyiket nem bírja felébreszteni, a másikat meg nem találja egy órája, pedig este még arról volt szó, hogy csak belekóstolnak a barackpálinkába. Utána már Ferikét sajnáljuk.

És akkor a huszonkét éves érett nőből előtör az idióta kiskamasz, és kipróbálja, mekkorára lehet felfújni egy kotont.

- Fel kéne mondani a picsába, aztán keresni valami jobbat.
- Engem meg simán itt hagynál... Kedves vagy.
- Igazából úgy gondoltam, hogy jönnél velem.

Amikor kora reggel rájössz, hogy előző délután megérte a saját munkád mellett még a másikéval is küszködni egy órát.

Gyere beljebb, mer' leesel! Eszperente a keskeny heverőn.

- Mi a leggyerekesebb tulajdonságom?
- Az "adjegypuszit".

Amikor egyszer az életben megpróbálok farkasszemet nézve, jelentőségteljesen és erotikusan beleharapni egy körtébe, akkor másfél másodperc múlva már a könyökömnél folyik a körtelé.
I don't need to flirt, I'll seduce you with my awkwardness.