Azok a legdurvább rémálmaim, amik hétköznapiak, tök részletesek és bármikor valóra válhatnak. Amik után darabokban ébredek, és azonnal meg kell innom egy deci Unicumot. Fuckthisshit.

Miért kell azt álmodnom, hogy vizet öntök valaki szemébe?

Álom hatása alá ennyire még nem kerültem.

A pillanat, amikor álmodban minden olyan idilli és boldog, hogy elkezdesz gyanakodni arra, hogy álmodsz.

Azért szeretek nappal aludni, mert olyankor mindig álmodom. Azért nem szeretek nappal aludni, mert olyankor olyanokat álmodom, hogy utálok felébredni és rájönni, hogy az egész csak álom volt.

Tegnap Laci bával álmodtam. Nem láttam több, mint egy éve, de pontosan emlékszem a hangjára, a röhögésére, a kezére, arra, ahogy ölelt, mindenre. Nem jó ez, hogy az emberek csak úgy eltűnhetnek az életemből.

Nem akarom soha többé azt álmodni, hogy el kell búcsúznom.

Meg a hajnali álmom a játékbiciklikről és a soha nem volt közelségről.

Nem hiszem el, hogy ilyeneket kell álmodnom. Hogy megtiltanak nekünk dolgokat, én beletörődök, de a másik lázad. Hogy olyan emberek cigarettáznak, akik sosem. Hogy az egésznek olyan a hangulata, mint amikor két bűntárs cinkosan egymásra mosolyog.
Nem hiszem el, hogy ezekből az álmokból is muszáj felébrednem előbb-utóbb.

Tegnapelőtt éjjel azt álmodtam, hogy Misi bácsival postaládát szereltünk a strandon. Hogy Szabó Balázs koncert volt a régi vidámparkban és Julival meg Diával csupasz talppal rohantunk a szakadó esőben boldogan, és ordítva énekeltünk. Ringass mezítlen talpamon, takarj be, takarj be. Hogy kacsacsaládok és egy békapár úszott a patakban. Hogy jó volt létezni.

A délutáni álmom főszereplői lerobbanó autók, elbaszott vallomások, nagy érzelmek meg folyamatos röhögés voltak.

Hajnali négykor felébredtem, mert azt álmodtam, hogy. (Kilenc kupica pálinka, ölelés.) Fél ötkor felébredtem, mert megtapiztam a nyakláncom, és nem volt rajta a medál, szóval azonnal neki kellett állnom megkeresni majd visszaszerelni. Öt óra után felébredtem, mert pisilnem kellett. Hat óra előtt felébredtem, mert azt álmodtam, hogy. (Facsavarok, bizalom.) Rá tíz percre felébredtem, mert azt álmodtam, hogy. (Lábak.) Hét óra előtt felébredtem, mert összeverekedett a két kutya. Nyolc órakor felébredtem, mert a sógornő kijött a konyhába. Fél kilenckor felébredtem, mert a kutya sírt anyus után. Háromnegyed kilenckor felébredtem, mert Hanna sikítva hisztizett, ugyanis hatalmas tragédia történt: nem találták a napszemüvegét, és így a szemébe fog sütni a nap. És ekkor merült fel bennem először a kérdés, hogy mi a picsáért próbálkozom, ideje volna feladni ezt az alvás dolgot.

Papám szokott fura dolgokat álmodni. Most épp azt álmodta, hogy apu vett egy focicsapatot. Ő mondta, hogy ez nem jó ötlet, de apu bizonygatta, hogy jól játszanak. Aztán apu kicsomagolta a focicsapatát. Kiderült, hogy apu focicsapata féllábú csirkékből áll.

Azt álmodtam, hogy G. Fanni matekházit csinál, és mivel nem boldogul vele, hozzánk fordul. Az volt a feladat, hogy egy nagy és egy kis maci almát szed egy stadionban. A stadion teteje különböző síkidomokból áll. A kis maci fölött egy trapéz van. Számítsuk ki a kis maci átmérőjét. Még rajz is volt hozzá. Nem tudtuk megoldani.
Amúgy ma este nyolc a bűvös óra, kijönnek a ponthatárok. Ujjak keresztben, körmök lerágva már félig, várakozunk szépen kulturáltan.