Ma karitaszkodtunk egész nap. Az olyan kis hülyeségek, mint az, hogy hozott nekünk a Laci teát, amikor másfél órája kint fagytunk az adománygyűjtőnél, meg a fogyatékos fiatalok a kézművesben, meg hogy este kaptunk egy reflektort a sátorba, hogy legyen hol melegednünk feldobták a napot.

Apu tegnap bevonult a kórházba, ma műtik a térdét, holnap jön haza. Én ideköltöztem papához, minden a legnagyobb rendben van, főleg, hogy ma csak 10-re kell suliba mennem. 
Az első éjszakám katasztrofikus volt, a kapott dunyha az életemre tört, a kanapé rücskös volt, kétszer lefejeltem a fa karfát (egyszer szemmel), reggel egy kétcentis résbe beejtettem a telefonom, szét kellett kapnom a kanapét, de végül is nem volt rossz. Aztán be mertem adni papának a reggeli injekcióját, mert egy hős vagyok. Aztán suli, aztán caritas, papírvagdosás majd irány a Kozmutzába, a volt gyakhelyemre. Játszóházat csináltunk a gyerekeknek megint, most voltak kicsik is, meg természetesen Danikám is befutott közben és mindhármunk nyakába borult meg elmesélte, hány érmet kapott a legutóbbi úszóversenyen. Kaptam tőle karkötőt, úgyhogy gyorsan én is fontam neki egyet, szóval boldogok voltunk.
A mostani éjszaka és reggel már jobb volt, most hajnalban csak egy üdítős dobozt simogattam cicegve fél percig, mire leesett, hogy az nem a macskám. Kicsit mintha más lett volna a fogása.

Győr hihetetlen jó volt. Kezdtem egy eltévedéssel, de apu telefonon keresztül megoldotta a kérdést. Odaértem, gyorsan berendeztük a helyet, aztán indult a móka. A SINOSZ standjához kunyiztam magam, az elején egy siket (de készülékkel halló) nőcivel meg egy hallássérült csajjal voltunk hárman. Tök ügyes vagyok, a fonomimikai abc-vel el tudom jelelni a nevem meg azt, hogy LGT. Elmondtuk minden érdeklődőnek, mi ez, ők is jeleltek, jó volt. Volt még vakos eszközök bemutatása, ott is voltam egy-két órát. Vicces bekötni az emberek szemét, kezükbe adni egy fehér botot, hogy akkor menjél, barátom amerre látsz jónak érzed. Braille-írás is volt, azt is tanulgattam, párhuzamosan másoknak is tanítottam. Volt hupple is (apu szerint billegő lavór), kvízjátékok, kerekesszékes akadálypálya, vakoknak készült logikai meg egyéb játékok. Érdekes volt és örülök, hogy egy ilyen rendezvényt is láthattam belülről. Itt vannak a képek.

Ma itthon alszom, aztán holnap hajnalban irány Győr. Idén is indul a fogadd el, fogadj el kampány, ez az első állomás, és megyek segíteni (meg kipróbálni mindent). 
Amúgy megvan az új szemüvegem, végre látok meg még szép is. Színes, telikeretes, tetszik.

Itt vagyok már nővéremnél, a billentyűzetet is sikerült átállítanom magyarra, viszont a gép tetű lassú és ki fogom baszni.

Voltunk a gyakhelyen. Baromi jó volt, mindenki örült nekünk, emlékeztek rám és mindenki megölelgetett. Danitól kaptunk álarcot, nekünk színezte ki.

Nővérem kutyája jófej, szót fogad, én meg baromi álmos vagyok.

Képek. Az előbb írtam volna tovább is, de nővérem berohant, hogy húgom, azonnal gyertek, mert nem tudok leparkolni és az út közepén állok az autóval. Aztán elmentünk vele kávézni. Azt mondta, ha nem akarom, akkor is kapok egy kabátot, de viszonylag jól megúsztam a vásárlást: az első boltban az első polcról levett első kabát szimpatikus volt mindhármunknak és most van olyan kabátom, amiben olyan vagyok, mint egy lány. Aztán Jázi haza, mi Szilvához. Ja, mert azt még nem is mondtam, hogy ő most visszarepül Kanadába hat hétre, addig én odaköltözöm az itthoni lakásába, mert a kutya itt marad velem. 
Holnapután megyek vissza a gyakhelyre a caritasos Zitával meg Jázival, várom már, akarom látni újra a kölyköket, remélem, ők is engem.

Nyilván nem úsztam meg a betegséget. A közlépsuliból nagyon idő előtt leléptem, itthon köszöntem, majd közöltem, hogy én most elmegyek hányni, úgy is tettem. Az éjszaka ebben a hangulatban telt, tegnap azért a Quimbyre elmentünk, baromi jó volt, bár ez volt az első koncert, amit önszántamból ültem végig. A máltaizást tegnapra-mára lemondtam, mert lehet, hogy nem vetne rám jó fényt, ha lehánynám az adományozókat.

Hanna beteg. Sógornő beteg. Anyus beteg. Bátyám kicsit szarul van. Én csendben rettegek a szobámban, citromot eszek és nagyon reménykedek, hogy nem kapom el. Már csak azért is, mert ma délután a középsuliban karitász karácsony, holnap délelőtt adománygyűjtés a máltaisokkal, este Quimby, vasárnaptól keddig máltaizás, szerdán kategyház vizsga, csütörtökön Pesten Presser - Parti Nagy irodalmi izé, pénteken társtöri vizsga (ez még kérdőjel) meg osztálytalálkozó. Ja, meg világvége is, de szerintem abban már nem lesz időm részt venni. 
És azzal még eldicsekednék, hogy pszichoból megajánlotta a néni az ötöst, mínusz egy vizsga. Eddig egy négyes, három ötös megvan. Király vagyok.

Voltunk ma élelmiszert osztani, lerántottunk fél kamionnyi lisztet meg egyebeket aztán ott maradtunk vele, amíg el nem vitték az önkormányzatok. A csapat többi része ment tovább a kamionnal és ott csinálták ugyanezt. Jó buli volt, volt igazi csatárlánc, röpködtek a tíz kiló lisztek kézről-kézre, hamar ment minden. És még a délutáni melót is lemondták, szóval nem volt gyilkos a nap.

Fáradt vagyok. Tegnap zh, ma vizsga (ötös), utána karitászos intézménylátogatás, utána gyakhely. Halloween "diszkót" csináltunk, volt beöltözés meg boszorkány-szépségverseny meg minden. Mondjuk úgy, eddig sosem táncoltam még cowboykalapban mulatós zenére egy középsúlyos Zorróval, de élményszámba ment. Nem tudok most sem mást mondani, csak azt, hogy tündérek a gyerekek, megatöbbi. Ja de, tudok. Ma először volt, hogy valakit nem tudtam kezelni. Annyi volt, hogy a kisfiú folyamatosan fogdozta a kezem-arcom és bámult a szemembe. Képzeld el, hogy papírból kislibát vágsz, és egy kéz monoton az arcodban van... De nem volt gáz, amikor határozottan megkértük, leült.
Holnap meg megyek önkénteskedni a karitásszal Jázminostul, mert elkéretett a suliból, utána megyek nyomdázni (meló). Fáradt vagyok. És nem, nem merül fel bennem, hogy tán aludni kéne fél tizenkettőkor.