Na, szóval nem volt egyszerű ez a hét se.
Kedden elvittem a gazdijaikhoz a két érettségi előtt mentett kismacskát. Egyiket Pestig vittem. Busszal. Odáig az újgazdi Salgótarjánból jött. Mert mi ilyen logikusak vagyunk. Aznap este volt a bankett is, ami nagyon jó volt, bár a tanárok tegezését még szoknom kell. Kiosztottuk az aranyköpéses blog címét is nekik, fel is olvastunk belőle.
Csütörtökön temetés.

Ezzel most kitapétázom fél világot. Nagyon boldog vagyok!
És még a telefonom is helyrejött.

Elmentünk ünnepelni, feküdtünk a járdán és napoztunk éjfél után fél órával, fényképeztettük magunkat az éggel. Hazafelé úgy megáztam, mint még soha, a telefonom valószínűleg tropára ment a víztől. De LEÉRETTSÉGIZTÜNK!

Kész, vége, soha többet nem kell érettségiznem!
A reggel az írásbelikhez hasonlóan (magyar előtt két girhes kismacska, német előtt meg nem talált kulcs miatt kapu felett kimászás ünneplőben) fantasztikusan alakult, ha azt vesszük, hogy 6.50-re legkésőbb bent kellett lenni (ehhez a legkésőbbi a 6.36-os busz, amit el kell érnem) és én 6.10-kor ébredtem, mert a telefonom kicsit meghalt és nem ébresztett. Aztán végül is az utcán öltöztem, a buszmegállóban még a fülbevalóm is fel tudtam rakni, de kétségtelenül Krisztián bá személyében érkezett a megváltás, ugyanis bevitt kocsival.
Aránylag jókat húztam, bár az irodalmat kedvem lett volna visszaadni, de azért egész frappánsan megoldottam. Németből állítólag jó voltam, az a hír ment fel a tanáriba aztán jött le hozzám, hogy le se lehetett lőni. A töri meg az eü. is egész emberi lett.
Akkor most szánsájn-hepinesz, szia Nyár, viszlát Suli!

Holnap szóbelizünk.
Elmesélem, miről beszélgetünk épp a facebook csoportunkban. Tomika most kérte el a töritételeket. Máté ott tart, hogy ezt fogja elszavalni irodalom előtt mélyen tanár úr szemébe nézve. Kuci sokkot kapott, mert ő elfelejtette, hogy kell szavalni irodalom előtt. G. Fanni rúdtánc bevetését javasolta neki. Egyre többször jön velem szembe az a mondat, hogy ilyen tétel is van??!?. Nagyjából mindenkinek van egy olyan tantárgy, aminek a tételeihez hozzá se mert nyúlni. Az irodalommal hogy állsz? kérdésre jónak tekinthető az a válasz, hogy hatot átolvastam [a húszból].
Fuckfuckfuck.

Most olyan jól nézne ki, ha azt írnám, hogy sajnos nincs időm blogolni, annyit tanulok hetek óta, de ez azért annyira nem fedné a valóságot.
Amúgy semmi érdekes, Kingával voltunk az általános sulinkban, örültek nekünk, holnap megyek Quimbyre, végre süt a nap meg ilyenek.

Csütörtökön voltam vért adni, elkísértek a Kingák és Jázi, tök buli volt, szegény néninek meg kellett részletesen mutogatnia, hogy választják szét a vért, mit csinálnak vele, hogy működik a vércsoport-meghatározó lapocska, stb. Kész áldás lehet, ha a vérellátóba beszabadul négy eü.-s kislány...

Itt lakó sógornőnek az az előnye, hogy nagyjából annyira szeret pofázni, mint én, meg vannak érdekes sztorijai is, és lehet vele majdnem éjfélig beszélgetni a konyhában ülve.

Olyan furcsa, hogy főzöl, teszel-veszel a konyhában, vigyázol a Hannára, amikor először költöztem ide (10 éve), akkor meg még csókolommal köszöntél... - mélázott el a sógornő a pizza fölött.

Kicsit sűrűek a napok mostanában. Szóval van egyrészről olyan, hogy 97%-os magyar írásbeli, és istenkirály vagyok, meg eddig 91%-os német, amiben az egyik összetevő még nincs benne, de reményeim szerint nem ront rajta (sokat). Másrészről beköltözött a sógornő meg a Szépszemű hozzánk, és egész nap gyerekfelvigyázás van, amikor meg ő már alszik, de sógornő már itthon van, akkor vele dumálunk. Harmadrészt lesz olyan, hogy holnap magyaróra, holnapután eü. érettségi, ami ugyan nem para, de azért mégis.

Töri is, német is megvan. Most várunk izgatottan jövő hétig, mikoris elkezdünk a tanárok nyakára járni, hogy tessékmárkijavítaniiiiiiiiiii. Este meg iszunk.

Matek pipa.
A magyarnak meg kijött a hivatalos javítókulcsa, ami alapján 3 pontot vesztettem a szövegértés részből. Ez azért külön öröm, mert a két tegnap talált (állítólag szaktanárok által összerakott) javítókulcs szerint épp hogy nem buktam meg... Mindegy, király vagyok, az a lényeg. Még abban kell reménykedni, hogy a szövegalkotást nem kúrtam el, és akkor öröm és boldogság.
Holnap töri.

Macskakérdés megoldva, épp egy pótmamacica szoptatja őket átmenetileg, mindkettőnek van már gazdijelöltje is. Örök hálám ezért Kingának, aki nagyon hatásosan promózta az állatkákat.
És akkor most kezdjünk fosni a holnapi matektól.

Igazából nem nagyon volt időm ráparázni az érettségire, mert reggel jóanyám két zacskóba kötözött, temetőbe kibaszott kéthetes kölyökmacskával tért haza, és az írásbeli kezdete előtt háromnegyed órával még őket itattam fecsiből.
A magyar szerintem könnyű volt, a szövegalkotás részben Aranyat választottam. Most reménykedünk.
A cicáknak pedig gazdi kell, sürgősen. Felneveljük őket, ha lesz rá jelentkező, azon nem múlik semmi. Képek itt. Veszprémben vannak, de bárhová elviszem őket, ha arról van szó (ingyen utazom). Drága olvasók, kérlek szépen titeket, segítsetek terjeszteni! Köszönöm.

Megvolt az utolsó nap, az utolsó osztályfőnöki óra. Alig bőgtünk, tényleg...

Az elmúlt négy évben összesen nem bőgtem annyit, mint ma. Nem megy nekem ez a fel búcsúcsókra, cimborák fíling. Holnap bolond, holnapután igazi ballagás. Nemakarom, nemakarom, nemakarom.

Voltunk ma is szerenádozni, bebarangoltuk az egész várost, a végére már egész tűrhetően énekeltünk. Adri néninél a végén nosztalgiáztunk egy nagyon szépet, persze csak azután, hogy szétbasztunk mindent. Olyan retkes a talpam, mint még soha, és a melltartómból kiborítottam három maréknyi rózsaszín virágszirmot (köszi Jázi!). Képek. Szeretem ezt a rengeteg vadbarmot. Szépjóéjszakát.

Szóval lezavartuk ma a szerenád első részét, odafelé még csak kis szolidan kajabáltunk a buszon, aztán Tancinéninél már üvöltve énekeltünk, kaptunk pálinkát is, az se tett rosszat a hangulatnak. Hazafelé a buszsofőr engedélyével végig énekeltünk, hogy ugye gondooolsz, néha ráám, ha végigsétálsz a Kossuth utCÁÁÁÁÁN?, meg ilyenekvoltunk, vadakésjók, meg a többi. Utána fél várost végigóbégattuk, integettünk mindenkinek, hülyét csináltunk magunkból meg minden, ami kell. Képek. Megyek aludni.

Azon gondolkoztam, amikor potyára bejártam fél várost két ajándék miatt, amiknek péntekig kell lenniük, hogy nem is baj, hogy soha semmi nem megy elsőre, mert így jobban értékeljük, amikor végre elkészül az utolsó pillanatban, meg mennyivel bulisabb. Aztán eszembe jutott az is, hogy ez így érettségi előtt egy héttel merész kijelentés.

Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen...