Sógornő azt mondta, szeretne csomózni karkötőt. Eléraktam a két csuklóm, hogy válassz, melyiket mutassam meg; nyilván rábökött a legbonyolultabbra. És hát mikor kell megtanulni kurvabonyolult karkötőt csomózni? Este 11-kor, amikor hazaér a melóból.

Felvettek, és ennek örömére a fejfájástól végighánytam fél éjszakát.

Azt álmodtam, hogy G. Fanni matekházit csinál, és mivel nem boldogul vele, hozzánk fordul. Az volt a feladat, hogy egy nagy és egy kis maci almát szed egy stadionban. A stadion teteje különböző síkidomokból áll. A kis maci fölött egy trapéz van. Számítsuk ki a kis maci átmérőjét. Még rajz is volt hozzá. Nem tudtuk megoldani.
Amúgy ma este nyolc a bűvös óra, kijönnek a ponthatárok. Ujjak keresztben, körmök lerágva már félig, várakozunk szépen kulturáltan.

Tegnap körbesétáltuk a várost, vár, Benedek-hegy, Séd völgye, játszótér. Ma állatkert, akarunk majmot simogatni.

Régen írtam már, akkor is ritkán és keveset, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy Era itt van Salgótarjánból, és itt lesz nálam egy hetet. Ma főleg utaztunk, aztán meg játszótrereztünk.

Gyors volt ez a négy nap, éjjel buli, délelőtt alvás. Mindenféle részletezés nélkül: LGT emlékzenekar, Supernem, Alvin, Ladánybene, Roy és Ádám, és természetesen Rubber Puppet. Közben volt egy K. Kinga szülinap sütizabálással, egy háromnegyed óráig tartó hotdog vevés gyilkosan néző hotdogos lánnyal, körtés sör, csillagszórók.

Mától utcazene, ma este apuval LGT emlékzenekarra megyünk. Meli megcsinálta nagyon hippi fonatosra a hajam, mehet a buli.

Anno megtanultuk, hogy a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, meg a többi, de azért én kiegészíteném még azzal, hogy a szeretet a negyven fokban is bekapcsolja a kedvedért a sütőt, ha pizzát vagy sütit akarsz enni.

Na, szóval nem volt egyszerű ez a hét se.
Kedden elvittem a gazdijaikhoz a két érettségi előtt mentett kismacskát. Egyiket Pestig vittem. Busszal. Odáig az újgazdi Salgótarjánból jött. Mert mi ilyen logikusak vagyunk. Aznap este volt a bankett is, ami nagyon jó volt, bár a tanárok tegezését még szoknom kell. Kiosztottuk az aranyköpéses blog címét is nekik, fel is olvastunk belőle.
Csütörtökön temetés.

Ezzel most kitapétázom fél világot. Nagyon boldog vagyok!
És még a telefonom is helyrejött.

Elmentünk ünnepelni, feküdtünk a járdán és napoztunk éjfél után fél órával, fényképeztettük magunkat az éggel. Hazafelé úgy megáztam, mint még soha, a telefonom valószínűleg tropára ment a víztől. De LEÉRETTSÉGIZTÜNK!

Kész, vége, soha többet nem kell érettségiznem!
A reggel az írásbelikhez hasonlóan (magyar előtt két girhes kismacska, német előtt meg nem talált kulcs miatt kapu felett kimászás ünneplőben) fantasztikusan alakult, ha azt vesszük, hogy 6.50-re legkésőbb bent kellett lenni (ehhez a legkésőbbi a 6.36-os busz, amit el kell érnem) és én 6.10-kor ébredtem, mert a telefonom kicsit meghalt és nem ébresztett. Aztán végül is az utcán öltöztem, a buszmegállóban még a fülbevalóm is fel tudtam rakni, de kétségtelenül Krisztián bá személyében érkezett a megváltás, ugyanis bevitt kocsival.
Aránylag jókat húztam, bár az irodalmat kedvem lett volna visszaadni, de azért egész frappánsan megoldottam. Németből állítólag jó voltam, az a hír ment fel a tanáriba aztán jött le hozzám, hogy le se lehetett lőni. A töri meg az eü. is egész emberi lett.
Akkor most szánsájn-hepinesz, szia Nyár, viszlát Suli!

Holnap szóbelizünk.
Elmesélem, miről beszélgetünk épp a facebook csoportunkban. Tomika most kérte el a töritételeket. Máté ott tart, hogy ezt fogja elszavalni irodalom előtt mélyen tanár úr szemébe nézve. Kuci sokkot kapott, mert ő elfelejtette, hogy kell szavalni irodalom előtt. G. Fanni rúdtánc bevetését javasolta neki. Egyre többször jön velem szembe az a mondat, hogy ilyen tétel is van??!?. Nagyjából mindenkinek van egy olyan tantárgy, aminek a tételeihez hozzá se mert nyúlni. Az irodalommal hogy állsz? kérdésre jónak tekinthető az a válasz, hogy hatot átolvastam [a húszból].
Fuckfuckfuck.

Most olyan jól nézne ki, ha azt írnám, hogy sajnos nincs időm blogolni, annyit tanulok hetek óta, de ez azért annyira nem fedné a valóságot.
Amúgy semmi érdekes, Kingával voltunk az általános sulinkban, örültek nekünk, holnap megyek Quimbyre, végre süt a nap meg ilyenek.

Csütörtökön voltam vért adni, elkísértek a Kingák és Jázi, tök buli volt, szegény néninek meg kellett részletesen mutogatnia, hogy választják szét a vért, mit csinálnak vele, hogy működik a vércsoport-meghatározó lapocska, stb. Kész áldás lehet, ha a vérellátóba beszabadul négy eü.-s kislány...

Itt lakó sógornőnek az az előnye, hogy nagyjából annyira szeret pofázni, mint én, meg vannak érdekes sztorijai is, és lehet vele majdnem éjfélig beszélgetni a konyhában ülve.

Olyan furcsa, hogy főzöl, teszel-veszel a konyhában, vigyázol a Hannára, amikor először költöztem ide (10 éve), akkor meg még csókolommal köszöntél... - mélázott el a sógornő a pizza fölött.

Kicsit sűrűek a napok mostanában. Szóval van egyrészről olyan, hogy 97%-os magyar írásbeli, és istenkirály vagyok, meg eddig 91%-os német, amiben az egyik összetevő még nincs benne, de reményeim szerint nem ront rajta (sokat). Másrészről beköltözött a sógornő meg a Szépszemű hozzánk, és egész nap gyerekfelvigyázás van, amikor meg ő már alszik, de sógornő már itthon van, akkor vele dumálunk. Harmadrészt lesz olyan, hogy holnap magyaróra, holnapután eü. érettségi, ami ugyan nem para, de azért mégis.

Töri is, német is megvan. Most várunk izgatottan jövő hétig, mikoris elkezdünk a tanárok nyakára járni, hogy tessékmárkijavítaniiiiiiiiiii. Este meg iszunk.

Matek pipa.
A magyarnak meg kijött a hivatalos javítókulcsa, ami alapján 3 pontot vesztettem a szövegértés részből. Ez azért külön öröm, mert a két tegnap talált (állítólag szaktanárok által összerakott) javítókulcs szerint épp hogy nem buktam meg... Mindegy, király vagyok, az a lényeg. Még abban kell reménykedni, hogy a szövegalkotást nem kúrtam el, és akkor öröm és boldogság.
Holnap töri.