Lehet, hogy fura, hogy a férfiak találkozáskor egy húszéves kislánynak is kezet nyújtanak, de örülök, hogy én vagyok az a húszéves kislány, akit jó ideje nem húszéves kislányként kezelnek.

Jöttem haza az éjszakai műszakot követő gyakorlatról, fáradtan, de kicsit azért mégis vidáman, és akkor a nyakamba fosott egy galamb. Ha hinnék az égi jelekben, vagy bármiféle felsőbb erőben, ami üzen nekünk, valószínűleg felvágtam volna az ereimet.

Vannak éjszakák, amikor a szüneteket egy sarokba bújva, dobozokon ülve töltöm, hogy legalább addig ne beszéljen hozzám senki. Vannak reggelek, amikor azzal fogadom Misi bácsit, hogy mindegy egyes Janival töltött műszak csak arra emlékeztet, hogy őmellette milyen kibaszott jó dolgom van.

Mi mással is ünnepelhetném meg, hogy kereken két éve itt dolgozom, mint 16 óra munkával (meg persze egy részleges napfogyatkozással, amit a délelőttös csapattal nagy izgalommal követtünk)?

- Misi bácsiii, nagyon gyerekes és ostoba és gonosz dolog lenne sokat beírni, hogy a Rami kiakadjon?
- Igen. Csináld!

Mennyire szeretem ennek az embernek a dalait.

Eszembe jutott az a nyári hajnal, amikor a gyárban a kivételes néma csöndbe beleénekeltem a csarnok közepén, hogy nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol, szép fészket raktál itt belül álomtéglákból. Véletlen volt, szabad és őszinte.

Jani rohan géptől gépig, közben morog. A Misi bezzeg könnyen van, annak ott van az Évike. Elpirultam, azt hiszem.

Nem hiszem, hogy lehet panaszra okom, amíg tizenkét óra munka után úgy tudok kijönni délelőtt tízkor a gyárból, hogy van, aki marasztalna és van kiknek puszit adnom.

Utálom az embereket, főleg a húsz és harminc év közötti nőneműeket. Igen, megesik, hogy magamat is, most pont nem. Tinilánydrámák, ezek nem kinőhetők?

Elmondani az egyetlennek, hogy ő az egyetlen.

Igazából nem tudom, miért jutott ma eszembe ez a dal, és miért énekeltem négy órán át. Mennyi szám van még elrejtve az agyamban, ami a tavalyelőtti nyárra emlékeztet, te jó ég. Milyen szar volt az a nyár, és milyen boldog voltam azon a nyáron. Szinte minden más lett, mint akkor volt, szerencsére csak szinte minden. És hagyod, mer' ragyog.

Leműtöttek a hátamról pár anyajegyet. Azt jó jelnek tekintem, hogy az a fő problémám, hogy holnap még nem dolgozom.

- Nem is haragszol?
- Talán kicsit csalódott vagyok.
- A csalódottság a nyuszik haragja.
(Doktor House)

Éjszaka Misi bácsi húsz percen keresztül ábrákat rajzolt a porba a plexin, hogy felfogjam a felezős (?) sebváltó működését. Mindketten tudtuk már amikor elkezdte, hogy nem fogom megérteni. Imádom, amiért mégis kitartóan próbálkozott.

..... továbbá azt is kurvára unom, hogy egy hisztis picsa vagyok!

A pillanat, amikor álmodban minden olyan idilli és boldog, hogy elkezdesz gyanakodni arra, hogy álmodsz.

Utálom, hogy a testpermeteimnek olyan illata van, mint a 2013-as nyárnak.

A vécé padlóján ültünk, három leány, és különböző színű tollakkal írtunk egy képeslap belsejébe.