A hetem legjobb két órája volt, amikor az áramszünet miatt a kemence mögött ültünk a vak sötétben.

Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle.
(Fodor Ákos)

Egy éjszaka, amikor ég a szemem és a hálámat csak azzal tudom kifejezni, hogy mosolygós gombát rajzolok pillangókkal meg virágokkal.

Nyuszifül, őszül a borostád! (Ötven körüli férfiakkal dolgozni mókás.)

Gondosan megtervezem a mondatot, szóról-szóra, hogy aztán nyuszi legyek elmondani.

Erről a dalról soha nem fog más eszembe jutni, mint a múlt karácsony. A mézeskalács, az elbaszott hógömb, a narancssárga kapucnis pulóver, a nővérem lakása, a szalvétafecnik technokolban ázva, meg az a három fülbe súgott szó.

- .... mert a tüske teteje alacsonyabban van a szerszámnál, és ahogy lesajtol, a por felmegy a furatba, aztán a végén visszafolyik.
- Nem értem.
- Majd megérted.
- Ha nagy leszek?
- Igen. Vagy ha elmagyarázom.

Mennyi mindenről jó lenne írni ide.

Piros labda az ég alján. Lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet.

Szemráncok, érzelmek és csokoládé.

Sok locsolót, Mucikám, én elmentem a gecibe.

Mennyi mindent árul el az rólam, hogy a kezembe adnak egy Avon katalógust, én meg három percen belül összebaszom gépzsírral?

Lehet, hogy fura, hogy a férfiak találkozáskor egy húszéves kislánynak is kezet nyújtanak, de örülök, hogy én vagyok az a húszéves kislány, akit jó ideje nem húszéves kislányként kezelnek.

Jöttem haza az éjszakai műszakot követő gyakorlatról, fáradtan, de kicsit azért mégis vidáman, és akkor a nyakamba fosott egy galamb. Ha hinnék az égi jelekben, vagy bármiféle felsőbb erőben, ami üzen nekünk, valószínűleg felvágtam volna az ereimet.

Vannak éjszakák, amikor a szüneteket egy sarokba bújva, dobozokon ülve töltöm, hogy legalább addig ne beszéljen hozzám senki. Vannak reggelek, amikor azzal fogadom Misi bácsit, hogy mindegy egyes Janival töltött műszak csak arra emlékeztet, hogy őmellette milyen kibaszott jó dolgom van.

Mi mással is ünnepelhetném meg, hogy kereken két éve itt dolgozom, mint 16 óra munkával (meg persze egy részleges napfogyatkozással, amit a délelőttös csapattal nagy izgalommal követtünk)?

- Misi bácsiii, nagyon gyerekes és ostoba és gonosz dolog lenne sokat beírni, hogy a Rami kiakadjon?
- Igen. Csináld!

Mennyire szeretem ennek az embernek a dalait.

Eszembe jutott az a nyári hajnal, amikor a gyárban a kivételes néma csöndbe beleénekeltem a csarnok közepén, hogy nem számít többé már a súly, a közel vagy a távol, szép fészket raktál itt belül álomtéglákból. Véletlen volt, szabad és őszinte.