Annyira jó, hogy elfelejtettem, hogy ma kilencre kell mennem és pont egy órával az optimális időpont előtt felkeltem.

Lyukasóra van. Három csoporttársammal ülünk a számítógépek előtt. Kirakok egy képet a csoportunkba. Kijelzi a facebook, hogy ők hárman megnézték. Modern kommunikáció...

Update: Tomika a Betépve c. filmet nézi fejhallgatóval a fején és időnként sírva röhög látszólag a semmin. Azt csak én tudom, mit néz...

Ez a bejegyzés azért születik meg, hogy kifejezzem a tiltakozásomat akommunikáció néven futó tipográfiával, azon belül is a kibaszott talpas és talp nélkülibetűkkel foglakozó tantárgy ellen.

Bárcsak ezt olvasná a tanárbácsi... valószínűleg feladná a pályáját, de legalábbis mindenképp nagyon rossz lenne neki.

Apró örömök az életben rovatunk következik. Arra a helyre mehetek laikus gyakorlatra, ahova nagyon szerettem volna. Suli és meló között volt egy szabad másfél órám. A melóban nem volt nagy hajtás, lényegében kurva jó napunk volt. Amikor olyan este kilenc körül mindezek ellenére már kezdtem morcos lenni, akkor viszont elkezdte énekelni a rádióban az ocho macho-s csávó, hogy reggelmikorkinéztemésláttam, fél perc múlva pedig már én is dúdoltam üvöltöttem azt, hogy, jó-jó-jó-jó-de jó nekem. És még el is engedtek előbb, hogy elérjem a buszom. Halál jófej főnököm van, még akkor is, ha első nap le öltönyös faszkalapoztam. Ééés az eső sem kapott el.

Első nap a fősulin, évnyitó meg tájékoztató.
Több dolgot szoknom kell még. Egy: nincs itt Kinga. Az elmúlt tizenkét évben minden évnyitón ott volt, ahol én, és most nem. Kettő: Tomika viszont itt van, ellenben nem tehetjük fel arra az életünk, hogy kibaszassuk magunkat, mert azért talán mégse. Három: minden második ember pap, vagy annak tanul. Az egy négyzetméterre jutó reverendák száma szokatlanul magas.

Ma beiratkoztam, aztán bementünk a volt sulinkba. És olyan jó volt, mindenkinek a nyakába borultam, és még nem fogtam fel teljesen, hogy ha szól a csengő, nem kell elkezdeni vánszorogni a termünk felé, hogy a tanárok többségét tegezem meg úgy egyáltalán.

Az a kínos pillanat, amikor nagyanyád a te és nővéred fényképével random embereket kap el az utcán, hogy megmutassa nekik, aztán hosszasan, közölnivaló és a leghalványabb összefüggések nélkül fossa nekik a szót.

Anyukám beszólt, hogy nem túl aktuális a blog, merthogy nővérem egy hete már haza is ment. Az van, hogy semmi nincs. Bár de, volt: szombaton voltunk Tancinéninél nagyjából az osztály negyven százalékával, és kutyáztunk meg söröztünk meg páran pálinkáztak meg természetesen rongyosra beszélgettük a szánkat és nagyon jó volt.
Jobboldalra meg kiraktam egy visszaszámlálót a LGT koncertig, mert már nincs fél év se hátra.

Ma jön haza nővérem!

Sógornő azt mondta, szeretne csomózni karkötőt. Eléraktam a két csuklóm, hogy válassz, melyiket mutassam meg; nyilván rábökött a legbonyolultabbra. És hát mikor kell megtanulni kurvabonyolult karkötőt csomózni? Este 11-kor, amikor hazaér a melóból.

Felvettek, és ennek örömére a fejfájástól végighánytam fél éjszakát.

Azt álmodtam, hogy G. Fanni matekházit csinál, és mivel nem boldogul vele, hozzánk fordul. Az volt a feladat, hogy egy nagy és egy kis maci almát szed egy stadionban. A stadion teteje különböző síkidomokból áll. A kis maci fölött egy trapéz van. Számítsuk ki a kis maci átmérőjét. Még rajz is volt hozzá. Nem tudtuk megoldani.
Amúgy ma este nyolc a bűvös óra, kijönnek a ponthatárok. Ujjak keresztben, körmök lerágva már félig, várakozunk szépen kulturáltan.

Tegnap körbesétáltuk a várost, vár, Benedek-hegy, Séd völgye, játszótér. Ma állatkert, akarunk majmot simogatni.

Régen írtam már, akkor is ritkán és keveset, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy Era itt van Salgótarjánból, és itt lesz nálam egy hetet. Ma főleg utaztunk, aztán meg játszótrereztünk.

Gyors volt ez a négy nap, éjjel buli, délelőtt alvás. Mindenféle részletezés nélkül: LGT emlékzenekar, Supernem, Alvin, Ladánybene, Roy és Ádám, és természetesen Rubber Puppet. Közben volt egy K. Kinga szülinap sütizabálással, egy háromnegyed óráig tartó hotdog vevés gyilkosan néző hotdogos lánnyal, körtés sör, csillagszórók.

Mától utcazene, ma este apuval LGT emlékzenekarra megyünk. Meli megcsinálta nagyon hippi fonatosra a hajam, mehet a buli.

Anno megtanultuk, hogy a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, meg a többi, de azért én kiegészíteném még azzal, hogy a szeretet a negyven fokban is bekapcsolja a kedvedért a sütőt, ha pizzát vagy sütit akarsz enni.

Na, szóval nem volt egyszerű ez a hét se.
Kedden elvittem a gazdijaikhoz a két érettségi előtt mentett kismacskát. Egyiket Pestig vittem. Busszal. Odáig az újgazdi Salgótarjánból jött. Mert mi ilyen logikusak vagyunk. Aznap este volt a bankett is, ami nagyon jó volt, bár a tanárok tegezését még szoknom kell. Kiosztottuk az aranyköpéses blog címét is nekik, fel is olvastunk belőle.
Csütörtökön temetés.

Ezzel most kitapétázom fél világot. Nagyon boldog vagyok!
És még a telefonom is helyrejött.

Elmentünk ünnepelni, feküdtünk a járdán és napoztunk éjfél után fél órával, fényképeztettük magunkat az éggel. Hazafelé úgy megáztam, mint még soha, a telefonom valószínűleg tropára ment a víztől. De LEÉRETTSÉGIZTÜNK!