Azt is megemlíteném, hogy a kutyám egy angyal. Egyrészt egy nyikk nélkül sétált velem másfél órát, mert elkísértük Jázit a buszához (ami végül az orrunk előtt ment el); másrészt mindezt a belvárosban tettük, ami azért elég nyüzsgő neki; harmadrészt akárhogy fél az idegenektől, főleg a férfiaktól, a részeg-jókedvű-hangos csávókat annyival lereagálta, hogy mögülem nézett rájuk csúnyán, de semmi morgás, támadás. Büszke vagyok rá, bár ő ezt most nem érzi át, mert alszik, mint akit tarkónbasztak.
