Hétfőn hazaért Szilva. Kaptam tőle két felsőt, egyiken van peace meg love is. Kedden hosszú nap volt. Kétszer másfél óra a suliban, aztán pedagógián voltunk az általános sulimban iskolamúzeumban, fogjuk rá, hogy izgi volt. Utána vissza suliba, háromórás családjog. Na, az kifejezetten rossz volt. Utána busz, és irány az egyetemre, ahol Vujity Tvrtko tartott előadást. Érdekes volt, állati sztorijai vannak az embernek. Kaptam tőle autogramot is meg közös kép is készült, hála Julinak. 
Ma pedig felvettem a tornacipőm, tehát nekem mostantól tavasz van végre.

Beszámolok a heti kultúrprogramról. Kedden este latinzenés koncerten voltunk, az első sor előtt ültünk a földön. Másnap azon ment a vita, melyik zenész csávó volt szebb, két szavazattal győzött a bongyor, hát ki más. Tegnap LGT emlékzenekaron voltunk apuval, hát nem egy LGT, de baromi jók voltak ők is. 
Aztán holnap jön haza nővérem, én meg költözöm haza.

Tegnap megnéztük a Valahol Európában veszprémi változatát. Bár a második sorban ültünk és majdnem kitört a nyakunk, nagyon jó volt. Ez tipikusan az a darab, amikor tudod, mi fog történni, tudod, mi lesz a vége, mégis majdnem bőgsz. 
Most jöttünk vissza intézménylátogatásról, megnéztünk még egy idősek otthonát, kezdjük unni, eddig nem sok embert győztek meg arról, hogy milyen jó is az idősellátásban szocmunkásnak lenni. Most várunk a kisebbségszociológiára, amiről megint késni fog a tanár, amin megint filmet fogunk nézni és ami megint unalmas lesz. Aztán morális és haza. Mennék most is, de jövő hétfőn jön haza Szilva, akkorra tartalékolom a lógást.

Hát ez is eljött, sőt, már vége is. Az aréna tele volt, a színpad is mozdonyalkatrészekkel meg zenészekkel. Pár szám után James váratlanul feltűnt a közönség közt egy szál gitárral és elénekelte az utolsó szerelmes dalt, aztán kiegészülve Presserrel és Somlóval játszottak a küzdőtér közepén lévő kicsi színpadon, utána Solti Jánoska szólózott. A koncert közepe felé volt pár nehéz pillanatom, mert a vérnyomásom úgy döntött, nincs rá túl nagy szükségem és lement a béka segge alá, de állva bírtam maradni bár nem igazán láttam, és akkor jött aszentimentális rákenroll, ami nekem a leglegleg, amire már annyiszor elképzeltem, hogy egy tömegben ugrálok, és onnantól minden jó lett. Ami még elképesztő volt, hogy annyiszor csodáltam már, amikor a többezer ember egyszerre énekli, hogyneked írom a dalt, és most egy voltam a többezerből. A szél elfújja az utolsó dalom volt a vége, kicsit majdnem sírtam, hihetetlen volt. Kár, hogy vége, kár, hogy elmúlt, de ennél nagyobb élmény nem sok minden lehetett volna.

Gyorsan írok a hétről, mert mozgalmas volt, de holnap ez már nem lesz fontos. Hétfőn voltunk az első intézménylátogatáson, idősek otthonában. El ne felejtsem, hogy erről még naplót kell írnom a hétvégén. Kedd hosszú nap, este negyed hétig suli, és ráadásul egy háromórás családjog a vége. Ezelőtt volt egy óra szünetünk, Juli és Dia eljött kutyázni. Ferra egyből rájuk szabadult, új játszópajtik, yeah! Szerdén aput kísértem el az SZTK-ba, ahol fejben párszor megreformáltam az egészségügyet. Csütörtökön vért adtunk a suliban. Ma pedig LGT koncert. Május óta ezt várom. Ja, vasárnap meg Valahol Európábanra megyünk.

Győr hihetetlen jó volt. Kezdtem egy eltévedéssel, de apu telefonon keresztül megoldotta a kérdést. Odaértem, gyorsan berendeztük a helyet, aztán indult a móka. A SINOSZ standjához kunyiztam magam, az elején egy siket (de készülékkel halló) nőcivel meg egy hallássérült csajjal voltunk hárman. Tök ügyes vagyok, a fonomimikai abc-vel el tudom jelelni a nevem meg azt, hogy LGT. Elmondtuk minden érdeklődőnek, mi ez, ők is jeleltek, jó volt. Volt még vakos eszközök bemutatása, ott is voltam egy-két órát. Vicces bekötni az emberek szemét, kezükbe adni egy fehér botot, hogy akkor menjél, barátom amerre látsz jónak érzed. Braille-írás is volt, azt is tanulgattam, párhuzamosan másoknak is tanítottam. Volt hupple is (apu szerint billegő lavór), kvízjátékok, kerekesszékes akadálypálya, vakoknak készült logikai meg egyéb játékok. Érdekes volt és örülök, hogy egy ilyen rendezvényt is láthattam belülről. Itt vannak a képek.

Ma itthon alszom, aztán holnap hajnalban irány Győr. Idén is indul a fogadd el, fogadj el kampány, ez az első állomás, és megyek segíteni (meg kipróbálni mindent). 
Amúgy megvan az új szemüvegem, végre látok meg még szép is. Színes, telikeretes, tetszik.

Juli kitalálta, hogy csináljunk ma valami csapatösszeránót. Végül hatan mentünk, de ez így volt tökéletes. Jengáztunk, tikktakkbummoztunk, activityztünk gyerek és nehezített verzióval is, illetve ittunk vörös bort olyan poharakból, amiket a koisok össze tudtak szedni. Úgy röhögtem időnként, mint már régen, tudod: nem látsz, nem hallasz, nem kapsz levegőt és csak csapkodsz, mint egy retardált fóka.