Annyira jó, hogy elfelejtettem, hogy ma kilencre kell mennem és pont egy órával az optimális időpont előtt felkeltem.

Lyukasóra van. Három csoporttársammal ülünk a számítógépek előtt. Kirakok egy képet a csoportunkba. Kijelzi a facebook, hogy ők hárman megnézték. Modern kommunikáció...

Update: Tomika a Betépve c. filmet nézi fejhallgatóval a fején és időnként sírva röhög látszólag a semmin. Azt csak én tudom, mit néz...

Ez a bejegyzés azért születik meg, hogy kifejezzem a tiltakozásomat akommunikáció néven futó tipográfiával, azon belül is a kibaszott talpas és talp nélkülibetűkkel foglakozó tantárgy ellen.

Bárcsak ezt olvasná a tanárbácsi... valószínűleg feladná a pályáját, de legalábbis mindenképp nagyon rossz lenne neki.

Apró örömök az életben rovatunk következik. Arra a helyre mehetek laikus gyakorlatra, ahova nagyon szerettem volna. Suli és meló között volt egy szabad másfél órám. A melóban nem volt nagy hajtás, lényegében kurva jó napunk volt. Amikor olyan este kilenc körül mindezek ellenére már kezdtem morcos lenni, akkor viszont elkezdte énekelni a rádióban az ocho macho-s csávó, hogy reggelmikorkinéztemésláttam, fél perc múlva pedig már én is dúdoltam üvöltöttem azt, hogy, jó-jó-jó-jó-de jó nekem. És még el is engedtek előbb, hogy elérjem a buszom. Halál jófej főnököm van, még akkor is, ha első nap le öltönyös faszkalapoztam. Ééés az eső sem kapott el.

Első nap a fősulin, évnyitó meg tájékoztató.
Több dolgot szoknom kell még. Egy: nincs itt Kinga. Az elmúlt tizenkét évben minden évnyitón ott volt, ahol én, és most nem. Kettő: Tomika viszont itt van, ellenben nem tehetjük fel arra az életünk, hogy kibaszassuk magunkat, mert azért talán mégse. Három: minden második ember pap, vagy annak tanul. Az egy négyzetméterre jutó reverendák száma szokatlanul magas.

Ma beiratkoztam, aztán bementünk a volt sulinkba. És olyan jó volt, mindenkinek a nyakába borultam, és még nem fogtam fel teljesen, hogy ha szól a csengő, nem kell elkezdeni vánszorogni a termünk felé, hogy a tanárok többségét tegezem meg úgy egyáltalán.