2016. május 26., csütörtök
2016. május 20., péntek
Reggelente nem kell jeget kaparni a kocsiról. Süt a nap, hunyorgunk. Éjjel egy kéttenyérnyi pillangót hajkurászunk tíz percen át, bedobozoljuk és szabadon engedjük. Minden létező testrészemben izomlázam van. Három pohár kávéval a kezemben berúgom a túlsó gyár üres és vaksötét csarnokának ajtaját, a sarokban szétrebben két szerető. A bozótban cinke eteti a fiókáit, tőle tíz méterre egy fácán és egy nyuszi. Őszinte vagyok, mérlegelés nélkül teszek fel kérdéseket és adok válaszokat. Azt mondják, hónapok óta nem mosolyogtam ennyit. Tavasz van.
2016. május 18., szerda
2016. május 15., vasárnap
2016. május 12., csütörtök
2016. május 10., kedd
2016. május 9., hétfő
A gyárban a legsutább mozgásommal közlekedem, mert nem fognak miatta kiröhögni. Hangosan énekelek, ha épp arra kattan az agyam. Kimondom, ami eszembe jut, akkor, amikor. Kiveszem a munkatársam kezéből a bicskát és vágok magamnak a szalonnájából. Beleiszunk egymás kávéjába. Nem figyelek oda a beszédemre, a mássalhangzók többségét csak ritkán ejtem ki. Gondolkodás nélkül kiröhögök bárkit (igen, a főnökömet is). Bármikor odafekhetek valaki ölébe. Furán érzem magam, ha farmerben és ingben vagyok, nem játszóruhában. Szerintem ez az otthon definíciója.
2016. május 7., szombat
2016. május 4., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)