Háromnegyed óra múlva indulunk osztálykirándulni, péntek este jövünk. Juhúúú!

Hétvégén először Rajmond lett tizennyolc éves, aztán papám nyolcvanhét. Megünnepeltük mindkettőt, bár nyilván más stílusban.
Ma meg kisebb kavarások miatt egész délutánra megkaptam az Unokahúgot, akivel kerestünk őszi leveleket, rajzoltunk, szedtünk a mamának virágot, macskáztunk, meg csináltunk mindenfélét. Imádom.

Olyan felemelő, amikor nem adok az uralkodónak a kajámból, és látom az arcán a megvetőhát ezért tartalak én téged, te hálátlan? tekintetet.

Loptunk ma a könyvtárból egy puffot meg egy színes labdát, kikölcsönöztek Tomi nevére egy angol Bibliát, az enyémre meg egy Vernés atlaszt. Felbaszták a 10.-es magyartanárt (az ideit is, de az már mi is voltunk). Labdáztunk a puffal. Eltörtük a kismotorunkat. Eredményes nap volt.

 

Kisebb kripliklub alakult az állataink között. A macska verekedés után sebes füllel jött haza, aztán a füle szépen kettényílt, mint Mózes előtt a tenger. Tegnapra Totó produkált egy kedves kis bélelzáródást, amit hátulról oldott meg a doki fogóval, tehát a kutya azóta úgy megy, mint akit seggbe raktak, mert hát... seggbe rakták. Mézit ma műtötték, az emlői felétől elbúcsúzhatott, fél kutyámról hiányzik a szőr, branül van a lábában, a fején meg tölcsér.

 

(Totó csupaszra borotvált seggéről tiszteletből nem rakok fel képet, pedig nagyon szórakoztató.)

Mert van, ami nem múlik el soha.
"Valamilyen messzi sirályzene vijjog, üzenete hófehér;
Mint a Hold, a híd s az éj."Presser Gábor - A híd

Próbáljuk túlélni a sulit, például olyan módszerekkel, hogy péntek délután megcsinálom Jázi indiánfonatát idén is, aztán jön Kinga, sütök nekik palacsintát, Kinga megtanít gyöngyből virágot csinálni, aztán Jázit leváltja Rajmond, aztán itt alszanak, és ugyan felkelünkhajnali négykor szombaton, mert Cuncus melózni megy, de azért Kingával alszunk kilencig, meg baromkodunk egész nap, és akkor még vasárnap jön Jázi anyukástól-kisöcsistől kutyázni-macskázni. Kezdjük újra értékelni azt a fogalmat, hogy hétvége.