Ritkán látom, meg minden, de azért baromi jó, hogy van egy nővérem. Tudja, hogyan iszom a kávét, ugyanolyan elcseszettül röhögök, mint ő, elmondja, mi fog történni a doktorbácsinál, nem kérdez, mégis elmesélem neki, amit másnak nem.

Három éve nyáron Ghymest hallgattam, dolgoztam és boldog voltam, bár sok okom nem volt rá. Hetek, hónapok alatt szerettem meg őszinte gyermeki rajongással úgy embereket, ahogy talán soha nem fogok már mást. Az a két sor, hogy de szép minden hajnalom istentelen utamon, leírta az életemet. De gyorsan megy az idő, bassza meg.

Egy 2 perc, 34 másodperces telefonbeszélgetés az időjárásról, a sülő rántott húsról, a szombat hajnalról, amiről csak nekem vannak emlékeim, és hirtelen minden jó lesz.

Éjjel a gyár kajáldájában a mosogató fölé hajolva, teli szájjal beszélgetve megettük a nyár első dinnyéjét, amit a délutános hagyott ott nekünk. Kiscsalád.

Tizenkét órája haragszom magamra, mert reggel öt percig haragudtam rá. Még egy ilyen balfasz a világon nincs, mint én vagyok.

- A héten jó gyerekek leszünk.
- A lófaszt, voltam én már eleget jó! 

Misi bácsi az egyetlen ember, akinek bele szabad pofáznia, sőt, nyúlnia dolgokba, ha vezetek, de amikor megálltunk, és ő rosszalló tekintettel nyúlt, hogy üresbe tegye a kocsit az ablaktörlő kapcsolójával, akkor elgondolkodtam, hogy tőle is megvonom ezt a jogot. Az sem sokat javított a helyzeten, hogy állítása szerint azt hitte, a targoncában ül.

Hova tűnt az a bőgős kislány? - kérdezte Misi bácsi, amikor belevigyorogtam a fülébe. Ő ott volt, amikor nagyon mélyen voltam, itt van most fent is, és tudom, hogy akkor is ott lesz, ha majd lezuhanok újra.

- Miért nem iszol, cica?
- Egyrészt mert vezetek, másrészt mert felelősségteljesen gondolkodó felnőtt vagyok, harmadrészt mert hajnali háromkor már beunikumoztam.

Azok a legdurvább rémálmaim, amik hétköznapiak, tök részletesek és bármikor valóra válhatnak. Amik után darabokban ébredek, és azonnal meg kell innom egy deci Unicumot. Fuckthisshit.

- Vagy inkább ne piszkáljalak?
- De!

A pillanat, amikor rájössz, hogy a héten pizsamán és melós cuccon kívül nem viseltél semmilyen más ruhát.

Éjszakai műszak, három diáklány. Az egyik a vécében zokog, mert kidobta a fiúja, a másiknak az exe apuka lesz, a harmadik lejátszási listát szerkeszt a telefonján aludjbaba címmel a szeretőjének. Éneklek, ahogy a torkomon kifér, úgyis elnyomja a gépzaj. Akarsz-e még mesét, ahogy rég? Az én könnyem az ő arcán csorog le, az ő haja az én szemembe lóg.