Műszak után korán elindulunk, hogy hamar hazaérjünk. Aztán véletlenül húsz percet andalgunk Misi bácsi régi munkahelyénél, és megmutat mindent, amiről eddig mesélt, minden téglát, amit ő hordott oda kamionnal, amikor húzták fel az épületet.

A szülinapomon kaptam sok puszit, csokit, cukiságokat, Kátya-kutyás tortát, széket, sprickát, Juli írt nekem egy dalt (!!!), ráadásul egy baromi cuki motoros fiú megtanított tankolni.

Ez vagyok. A kiscsaj, aki húsz középkorú férfi között áll a temetésen, egyik mögé elbújik, a másik fogja a vállát. Ezek ketten ismerik minden hibámat, láttak a legszarabb pillanataimban, mégis szeretnek, és azt akarják, hogy szeressem én is magamat. Beülhetnek mellém a kocsiba, az egyiket megkérem, hogy szokás szerint most is pofázzon bele mindenbe, a másik a hátsó ülésen időnként azt kezdi üvölteni, hogy mind meg fogunk halni. Ülünk a kocsmában és arról beszélünk, aki meghalt.

Te... indiánlány!

Meghalt egy ember, akivel több mint egy évig együtt dolgoztam. Basszameg.

Ugyanott ültünk, ahol két éve nyáron minden nap. Amit akkor alig mertem kinyökögni, az mára magától értetődő. Résnyire nyitott szemmel nézzük egymást, röhögünk, és tudjuk, mi jár a másik fejében.

Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Azt hittem, jobb lenne, ha tudnám, hogy neki is rossz. Hát nem jobb.

Állunk egymás mellett, bámuljuk a szemben lévő kerítést, két perce egyikünk sem szólt semmit. Misi bácsi rám sem néz, csak azt mondja, ne sírj.

Fogalmam sincs, miért okoz perverz örömet azt nézni, hogy tárgyakat zúznak össze egy kikúrt nagy hidraulikus préssel, de a jelek szerint nemcsak nekem.

Az a jó az összetartásban, hogy ha egyikünk beúszik a saját dolgával, akkor a többiek nekiállnak segíteni neki, és akkor tíz perc múlva már mindenki be van úszva a saját dolgával.

Túlgondolások, félszavak, el nem küldött sms-ek, a folyton melléölelések, hogy pont akkor kések, ha mindenki picikét.