Tök jó, hogy holnap szakest lesz. Tök jó, hogy pont azon a szájbalökött napon, amikor a VEN színpadán egymást váltja a Rubber Puppet, az LGT emlékzenekar meg a Hollywoodoo.

Tegnapra Tancinéniék olyan meglepetés bulit szerveztek nekem, hogy csak néztem. Jázi odaszervezte a fősulis pajtikat, meg voltak régi osztálytársak is, meg büfés Marcsi is. Kaptam annyira jó narancssárga sálat Tancinénitól, vannak rajta idézetek, LGT, Quimby, PUF. Marcsi horgolt nekem fülbevalót meg kitűzőt. Aztán hazafele a buszon két leánnyal történtek csoda dolgok, a lényeg, hogy a pályaudvaron kérnem kellett felmosórongyot és neki kellett állnom felmosni a buszt, de így 19 évesen csak át kell élni a kamaszkor sötétebbik felét is. (Milyen jó, hogy én nem ittam. Ugye.) Imádok mindenkit, nagyon jó volt.

Bicikliztem a tűző napon és üvöltött a fülembe a népzene, nem volt rossz. Aztán hazafele leesett a pedál és toltam a biciklit a tűző napon, ez viszont baszott rossz volt.

Kora reggel kiselőadást szerkesztettem a zsidó vallásról, imádom a kisebbségszociológiát! Fontos még megemlíteni (benne ragadtam a kiselőadásos átkötésekben), hogy a pajtikkal elnyaltuk a szezon első fagyiját, és most ne számítsuk bele, amikor Julival a márciusi hóban jégkrémet zabáltunk. És még új telefonom is van. Nem okos, de qwerty-s és nagyon fasza.

Egyre jobban hasonlítok arra, aki mindig lenni szerettem volna.

Műszak elején a műszakvezető mosolyogva néz rám. Ó, örülök, hogy te jöttél. Senki nem rakja olyan szépen a kicsi kerámiákat, mint te. Mert Laci bácsi tudja, hogy kell bókolni.

Tavasz van. Tegnap a hírhedt pokoli toronyban (ami már nem is olyan pokoli) voltunk intézménylátogatáson, a két felső romos szinten játszottunk szellemeset, aztán fellógtunk a tetőre. Tíz emelet magasról bámultunk a napba. Ma lyukasórában kifeküdtünk a Barátság park füvére és röhögtünk a rajtunk keresztülfutó kutyák gazdáin.

Tapsvihar. Leül a zongorához. Mérnöki pontossággal és hatalmas lendülettel nekiáll. Kiüríti a lelked és ronggyá szaggatja csak azért, hogy aztán fogjon egy varrótűt és összeöltse, ki is hímezze szépre, felpántlikázza és telepakolja valamivel. Valamivel, amitől megint lehet egy ideig mosolyogni. Hippinek lenni. Szocmunkásnak lenni. Embernek lenni. 

A kép amúgy úgy készült, hogy mentünk az utcán, épp telefonálni készültem és akkor szembe jött. És mondtam, hogy csókolom, ő meg azt, hogy emlékszik rám, és adott autogramot ismét.

Mostanában suli van meg meló, de nem csak. Volt például Tancinéni szülinapja, mikor is megleptük a suliban és nagyon örült. Ma vettem az ösztöndíjból farmert, olyan jó érzés szórni a suli pénzét. Holnap Presser koncert Győrben, és ez nagyon boldoggá tesz.