Az egy dolog, hogy rohan az idő, de ennyire? Két hete még 2008 volt, és matrózblúzban izgultam az első középiskolás évnyitómon, öt napja kezdtem a 11.-et, nagyjából egy napja még a repülőn ültem Kanada felé, és érzéseim szerint egy hét sem fog eltelni, és máris május, érettségi. Lassítsunk már, bassza meg!

Tegnapelőtt strand, azóta fekvés a napszúrás miatt. Nyár, lenne hozzád egy-két szavam...

Voltunk ma strandon Kingáékkal, mocsaraztunk a nádas tövében meg baszkodtuk egymást labdákkal, aztán elfáradtunk és hazajöttünk. Holnap lehet, rakok fel képeket, csak a fényképező madzagja apunál maradt.

Nálam az is a szeretet fokmérője, hogy ha valaki felhív azzal, hogy baj van... lenne egy kiscica, és nem tudok vele mit csinálni..., akkor azt válaszolom-e, hogy esetleg dugd fel magadnak, vagy azt, hogy *sóhaj* ...hozzad. Igen, újabb mentett girhes kismacska Kinga jóvoltából.
Amúgy tegnap voltunk lovazni, voltunk velük három órát terepen, utána bementünk a faluba is. Délelőtt kiugrottak bátyámék is megnézni minket, Hanna nagyon édesen simogatta a lovakat.

Ennek hatására megkívántam a karamellás tejet. Én nem égettem oda. Viszont végigöntöztem vele a konyhát meg magamat. Most erre mit mondjak... Similis simili gaudet.

Lajoska is felnőtt, már nem édes golyófejű, golyótestű minidiktátor, hanem nagy, amorf alakú, mindig unott arcú uralkodó.

Bár van, ami nem változik...

Akkor megpróbálunk újra nekiesni a fotóblognak...

Sógornőm mesélte, hogy a Szépszemű három napja nekem telefonál a játéktelefonján. Meghatódtam. 

Tegnap megünnepeltük Szabust, nagy party volt. Volt a szokásos meggybor, fütyülős, meg miden jó, meg persze zöld bögre mint azon az emlékezetes szilveszteren. Sütöttünk virslit tűznél, aztán az este vége felé mikróban, felkarikázva a részeg gyermekeknek ("de aranyos anyukám van!" - nyögte Szabi, amikor a kezébe nyomtam egy tányérral). Táncoltunk, ökörködtünk, röhögtünk sokat, aludtunk is egy kicsit, sokan egy rakáson, páran kint a betonon, páran lent a földön, Tomika pl. egy laptop alatt.

Múlt pénteken délelőtt még kimentem lovazni, utána indultunk Komáromba autókat nézni. Baszott sok jármű volt, két-három-négy-sokkerekűek, régiek, újak, csillogók, rozsdásak. A zene is jó volt, első nap este pogóztam AC/DC-re, meg hallgattam Tátrait és a Magyar Atomot, közben persze néztem rájuk szerelmesen. Második nap volt Guns emlékzenekar meg R-GO, de ez utóbbit hiába próbáltam, nem tudtam végighallgatni/nézni, szóval kicsivel hamarabb eljöttünk. 
Ma Szabi szülinapi bulija lesz.

És örüljünk együtt a félezer bejegyzésnek, köszönöm.