A bál hihetetlen jó volt, a lányok-fiúk szépek voltak meg ügyesek, én meg bőgtem mint a hülye (büszke anyuka). Aztán átvedlettünk és őrültködtünk kicsit a táncparketten, aztán megfagytunk és kocsmáztunk és megint megfagytunk.

Olyanok voltunk, mint a lányok. Ültünk a két Kingával meg Jázival Kingáéknál, az anyukája meg a nővére ugrált körülöttünk, így tűzte a hajunk, úgy fonta a hajunk, csillogós dolgokat raktunk ide-oda magunkra, szóval készültünk a bálra. Ez volt a főpróba, holnap már élesben megy. És olyanok leszünk, mint a lányok!

Otta hoembej. Kalapja vanneki. Jépaojja vanneki. Gombjai vanakneki. - Hanna mesélt nekem a micimackós könyvből.

Szerintem az idei helyesírásverseny megyei fordulójának tollbamondását a tavalyi szpíker néni fogalmazta.

Kinyitottam a 10.-es törifüzetem, és az van beleírva Diszti betűivel, hogy Éva! Jogilag szar vagy!.

Vajon a nővérem szeretne beszélni arról az újságból kivágott, nyálas szépfiút ábrázoló képről, amit a húszéves német szótárban találtam?

A bátyámmal álltunk kint a hidegben, léptünk egyik lábunkról a másikra, ő szívta a cigijét és közben az élet nagy dolgait fejtegettük félmondatokban, féligröhögve.

"Ugyanilyen álmatlanul voltam kisgyerek,
arcod nyugtalan, látom önmagam.
Ugyanilyen ártatlanul... Álmom elveszett,
láttam szörnyeket, s azt, hogy emberek.
Álmodj, álmodj szelíd reggeleket!
Álmodj, ó, álmodj, amíg mindenki szeret!
Béke van, végtelen."
Én tényleg nem akarom elhinni, hogy ilyen emberek vannak, tényleg nem, mindig keresem a mentségeket mindenkinek, de van, amikor már nem tudok mit mondani én sem. Amikor valaki adhatna, bőven lenne miből, sőt, meg is ígéri, aztán mégsem ad. Nem idegennek, a saját gyerekének. Bátyámékról van amúgy szó, sógornő anyja miatt eléggé lehetetlen helyzetben vannak. És kurvára nem hajlandó nézni a kétéves kiskölyök érdekét sem.

A múltkor apukámmal nézegettük a képeket a koncertről, meg arról, ami utána volt. "Jaa, itt táncoltam az autók között, aztán ültem a fűben és beszélgettem a csigákkal." Mert az ember egy Presser-koncert után tudja, mi a boldogság.

Azért ez a buli a legtöbb várakozást felülmúlta. Mint mindig, most is volt teljesen offon lévő, magát tereptárggyá ivó ember, voltak félőrültek, lett nagy kupi, meg mindenféle jóság. Odafele ugyan lerobbant a busz, meg azt se tudtuk, hol vagyunk, de azért csak megérkeztünk. Aztán ittunk, röhögtünk, hánytattunk, nagyon röhögtünk, ittunk és örültünk - egész éjjel ezeket csináltunk felváltva. Reggel nulla alvással folytunk fel a buszra majd le arról, és most nem aludtam el pályaudvaron a falon, de csak azért, mert inkább nem mertem nekidőlni.
Boldog új évet mindenkinek!