065
Az élet szar.
Te legalább szép vagy. 

Ülni a napon és olyat mondani, amit azelőtt még senkinek.

Estig bírni szoktam. A jól vagy?-okra vagy hazudok egy igent vagy megmondom, hogy nem és elmegyek. Csinálom a dolgom. Számolom, hány lépés még, amíg magamra zárhatom a szobaajtót. Magamra zárom. Nem vagyok jól. Nem is leszek jól. A macska, aki négy éve szinte kopaszon és csontsoványan betette a rózsaszín kis talpát az életembe, aki annyiszor volt beteg, aki annyiszor meggyógyult már, aki minden éjjel velem aludt, nincs többé. Nem a szivárványhídon szaladgál, nem egerészik egy jobb helyen, hanem nincs. Így. Egyszerűen.

Mikor fogom tudni úgy levenni a szemüvegem, hogy ne legyenek rajta könnycseppek megszáradt nyomai.

Tegnapelőtt éjjel azt álmodtam, hogy Misi bácsival postaládát szereltünk a strandon. Hogy Szabó Balázs koncert volt a régi vidámparkban és Julival meg Diával csupasz talppal rohantunk a szakadó esőben boldogan, és ordítva énekeltünk. Ringass mezítlen talpamon, takarj be, takarj be. Hogy kacsacsaládok és egy békapár úszott a patakban. Hogy jó volt létezni.

Azt mondom, hogy nem akarok egy embert se látni, ezért kimegyek. Megkérem, hogy jöjjön velem. Mer' kivétel mindig van.

- Menj be, kérdezd meg az Andit, megkínálhatod-e üdítővel.
- Menj te, légyszi, tudod, hogy én szociofób vagyok. Légyszi. Légyszi!
Beszélgetés anyám és a szocmunkásnak tanuló lánya között. Meseszerű.

Szeretem, ha mesélnek nekem arról, mi volt régen, akkor is, ha a történet szereplőiről akkor hallok először. Papa ebben mindig élen járt. Most, hogy együtt lakunk, sztorizik. Nem mindig bírom követni, hogy épp miről, de a kedvencem az amikor már ő sem, és akkor olyanokat bír mondani, hogy Farkasné lett az Annusnak az apja.

Megszokok, beletanulok, szorongok, sírok, szeretek, félek, rajongok, féltek, haragszom, nevetek, hazudok, kapaszkodom, ölelek, mesélek. Azt hiszem, ezeket csinálom mostanában a leggyakrabban.

A némák egyszer
úgyis felrobbannak majd
nem övék a csönd.
(Méhes Károly)

Állok a raklapon széttárt karokkal, Misi bácsi húz egy békával. Úgy látom, nem fog tudni betolni egy szűk helyre, ő megígéri, hogy de, aztán teljes gázzal nekilódul. Nem félek. Azt hiszem, ez a bizalom.
Húsz perc múlva jövünk ki az udvaron, majdnem bőgök, és ecsetelem neki azt, amiért. Tudom, hogy ez bizalom.