Azért jó, hogy a folyosónk túlfelén az ideggyógyászat működik, mert néha olyan dolgok színesítik a mi műszakunkat is, mint hogy egy betegük ütemes bégetését hallgathatjuk.

A munkatársam kilenc éves lányával vívok fotóeffekt háborút. Úgy kezdődött, hogy ő küldött egy képet, amin épp zombi, és én kénytelen voltam elküldeni neki, amin én meg nyuszika vagyok. Azóta csak úgy röpködnek itt a rajzolt napszemüveges grimaszok. Egy jó tanács szülőknek: ne engedjetek a gyereketek közelébe a virtuális világban.

Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megrendeljem a hülyeség gyógyíthatatlan, de szedálható feliratú pólót, és kinevezzem munkaruhának.

Kerek minden. Éneklek a folyosón, léggitározok a beteghordó fiúkkal, voltam már pár embernek a kedvenc nővérkéje. A gyárban van, aki hiányol, és van, akit én is nagyon hiányolok, de egyre biztosabban tudom, hogy csak munkatársak nem vagyunk már, barátok legalább annyira, mint eddig. Tegnap szakadó esőben rágtam medvehagymaszárat, ma láttam egy negyed szivárványt.