A pszicho zh-m ötös lett 93 %-kal, enyém lett a legjobb, háháááá!

Tegnap is voltam a gyakhelyen meg ma is. Tegnap Jutka néni csoportjával játszottunk, festettünk, még sétáltunk is, Lacika szedett nekem dobozt is. Azt a gyereket amúgy nagyon csípem. Kicsit hiper meg hát rossz, mint az állat (és nem azért, mert nincs esze, hanem épphogy túl sok van neki), de imádni való. Ma Panna néniékkel voltam először, tesiórájuk volt, előtte meg hittan, aztán lejöttek a nagylányok, velük szalvétából Mikulást csináltunk meg játszottunk tök jókat. Az a jó, hogy majdnem mindenkit ismerek már és lépten-nyomon a karomba rohan valaki. Aztán kijöttem, a buszmegállóban ott találtam a kiakadt Dórit (csoporttárs), mint kiderült, őt is megtalálta a tapizós kissrác, csak nála mellre ment, és senki nem állította le másfél órán keresztül... Jövő kedden jön hozzájuk a Mikulás bácsi, úgyhogy megyek be én is.

A rohadt unalmas fröccsöntő éjszaka közepén két dolog segített túlélni: a mellettem lévő hangfalból időnként elkezdte Reidi énekelni a Méz-rádió szignálját, és felfedeztem, hogy annak a szarnak, amit gyártottam az alapja olyan, mint egy debil boldog bohóc.

Gyakorlaton ma a kicsiknél voltam, mesét néztünk a számítógépteremben meg kedvesen beszélgettek velem. Most meg megyek gólya"bálra". A bál egy kocsmában lesz. Ez nem baj, de ne kelljen már bálnak hívni.

Találkoztam ma a fősulin a 9-10.-es hittantanárnőnkkel. Pontosabban láttam a kocsiját, azt hittem, a férje van bent, aki amúgy a volt némettanárunk és elindultam megkeresni, végül őt találtam meg. Vele volt a kisfiuk, Márk, akinek hatalmas barna szemei vannak és integetett nekem édesen. Sőt, mindenkinek integetett az ablakon át, amikor mentek el. Pár lezser legyintéssel az elsőéves szocmunkásokat egytől-egyig az ujja köré csavarta.

Reggelre úgy beállt a nyakam, hogy azóta sem fordul 4-5 foknál többet. Felkeltem, szóltam anyukámnak, hozzáért, üvöltöttem, elmentem dolgozni, nyolc órán keresztül bokából forogtam (balról műanyag szart megfogod, szemben a gépbe berakod, vársz, kiveszed, jobbra lerakod), aztán ferde nyakkal hazajöttem, lefeküdtem és mióta felkeltem még rosszabb. Basszameg.

Voltunk ma élelmiszert osztani, lerántottunk fél kamionnyi lisztet meg egyebeket aztán ott maradtunk vele, amíg el nem vitték az önkormányzatok. A csapat többi része ment tovább a kamionnal és ott csinálták ugyanezt. Jó buli volt, volt igazi csatárlánc, röpködtek a tíz kiló lisztek kézről-kézre, hamar ment minden. És még a délutáni melót is lemondták, szóval nem volt gyilkos a nap.

Fáradt vagyok. Tegnap zh, ma vizsga (ötös), utána karitászos intézménylátogatás, utána gyakhely. Halloween "diszkót" csináltunk, volt beöltözés meg boszorkány-szépségverseny meg minden. Mondjuk úgy, eddig sosem táncoltam még cowboykalapban mulatós zenére egy középsúlyos Zorróval, de élményszámba ment. Nem tudok most sem mást mondani, csak azt, hogy tündérek a gyerekek, megatöbbi. Ja de, tudok. Ma először volt, hogy valakit nem tudtam kezelni. Annyi volt, hogy a kisfiú folyamatosan fogdozta a kezem-arcom és bámult a szemembe. Képzeld el, hogy papírból kislibát vágsz, és egy kéz monoton az arcodban van... De nem volt gáz, amikor határozottan megkértük, leült.
Holnap meg megyek önkénteskedni a karitásszal Jázminostul, mert elkéretett a suliból, utána megyek nyomdázni (meló). Fáradt vagyok. És nem, nem merül fel bennem, hogy tán aludni kéne fél tizenkettőkor.