Laci bácsi nem bírta tovább nézni a vergődésemet, úgyhogy kivonultunk a kajáldába és felhívtuk Misi bácsit, hogy mi van vele. Örült nekünk nagyon, mi is neki, szerencsére nincs nagy baja. Este megérkezett Kinga, akit nehéz volt otthagyni, de szerintem megpusztultam volna, ha még egy műszakra benn maradok. Józsi bácsi gondjaira bíztam, remélem nem fog fejvesztve menekülni egyikük sem.
Amikor elköszöntünk Misi bácsitól és letettük a telefont, akkor kezdtem elhinni, amit Dia mondott reggel, hogy innen már csak felfele van, minden jó lesz. Este apu azzal fogadott, hogy náluk is öngyilkos lett egy srác. Ez egy gonosz, utálatos hét, aminek jó lenne, ha vége lenne most már.

Laci bá műszak elején mellém állt és elmondta, hogy felmondott. Nem tudja, meddig marad még itt, de maximum harminc napig. Amikor nyüszítve hozzábújtam, csak annyit mondott, hogy igen, számítottam erre. Aztán a tízperces szünetből csináltunk háromnegyed órásat, ami egyrészt kurva jó volt, másrészt mostantól valószínűleg minden ilyen után tartani fogok attól, hogy az volt az utolsó.
Viszont legalább holnap jön Kinga is hozzánk melózni, mondjuk ő éjszakába, de az is valami.

Kaptam Diától szív alakú muffinokat, hogy ne legyek szomorú. Most először a héten örömömben akartam sírni.

Még mindig nem jó. Tegnap este már tele volt a tököm az egész mindennel, gondoltam, bemegyek a negyed kilences busszal, aztán jól kipanaszkodom magam Misi bácsinak. Akkor borult a terv, amikor megláttam Józsi bácsit, mert az ő jelenléte azt jelentette, hogy Misi bácsi betegszabin van. Ekkor már az volt a terv, hogy kimegyek az ebédlőbe és leülök egy sarokba sírni, de ezt az épp ott evő Ákos szerencsére nem hagyta. Megjött Rami, ő is búval baszott volt, aztán amikor kezdett jobb lenni, akkor hirtelen kurva rossz lett megint, csak már másért. Egy műszak alatt ennyiszer még sosem omlottam össze (nyilván akkor kell, amikor nincs, aki megvigasztalna). Nincs amúgy semmi nagy vész, csak Tomi, meg az aggódás, meg az, hogy változni fognak dolgok, meg minden egyszerre van most.

Hogy milyen éjszakám és reggelem volt, azt hagyjuk. Most épp lyukas óra van, és nagyon nyomi vagyok. Senkihez és semmihez nincs kedvem, minden rossz, éjszakás leszek, és félek, hogy mire megyek be este (általános kedélyállapot, Misi bácsi háta, egyéb). Nem jó most.

Kettőtől negyed hatig tök vidámak voltunk, aztán megjött Marietta, és elmondta, hogy a Tomi nem jön többet dolgozni. Tomi egy aranyos srác volt, kis csendeske. Tomit ma temették. Tomi öngyilkos lett 23 évesen. Marietta egy darabig állt még mellettem, aztán elment öltözni, a következő három perc kiesett. Következő kép, ami megvan, hogy állok Misi bácsi előtt remegve és elcsuklik a hangom, ahogy kimondom. És csak néztünk egymásra. Mert ilyen egyszerűen nem lehet, nem lenne szabad ilyennek lennie, és mégis van bassza meg. Aztán mindenki vissza a dolgához, és hiába voltunk egymástól négy méterre, nem néztünk a másikra, mert tudtuk, hogy annak sírás lesz a vége. Hattól meg az került a figyelmem középpontjába, hogy Misi bácsinak úgy elkezdett fájni a háta (tüdeje?), hogy mozogni alig bírt, csak szenvedett, és ötpercenként odamentem, és álltam mellette, és fogtam a hátát, segíteni mégse tudtam. A mai nap tanulsága, hogy nincs szarabb a tehetetlenségnél. Kurvaélet.

Kinga egy hónapja még lehülyézett érte, de már neki is van fülbevalója hármas kerámialapkából.

A pénteki napfelkelte, ami annyira szép volt.

Más lányok akkor örülnek, ha egy fiú virágot visz nekik. Én akkor örültem, amikor egy fiú szerzett nekem a másik gyárból kék kiskerámialófaszt, amit tök ritkán gyártanak.

Laci bával a bizalomról meg mindenféléről beszélgettünk, amikor spontán kijött a száján az a mondat, amiért nehéz volt megállni, hogy ne ölelgessem hülyére: tudod... én baromira szeretlek titeket.

A nap hőse Dia, mert nem ölt meg és még pofont sem kaptam, pedig mindent megtettem érte. (Elborult mosoly, böködés, rángatás, nyávogás, rajzolás, meg a többi.)

Nagyon bírom Laci bát, tényleg, de kicseszett demotiváló bír lenni. Gyűlöli az éjszakás műszakot, szívből, igazán, és ennek ötpercenként hangot is ad. Ilyenkor aludni kell. Bezzeg az előző helyén állandó délelőttös volt, de jó is volt az. Álmos. Fáradt. Elege van. Unja. És ráadásul amikor elé álltam szomorúboci szemekkel, hogy egy tündéri kis béka beugrált a raklap alá, és segíteni kéne kiszedni onnan és megmenteni, mert ha a délelőttös lányok találják meg, tuti kinyírják, akkor finoman utalt arra, hogy menjek a picsába hajnali fél ötkor a békámmal együtt.

Egyrészt jólesik, hogy mindenki aggódik, hogy nem fogom bírni a suli mellett az éjszakázást meg a tizenkétórázást (a pajtik, Nikola, anyu-apu, a munkatársak, időnként én). Másrészt jólesik, hogy Misi bácsi nem aggódik, mert tudja, hogy bírni fogom.

Ma nyolctól délig szabadfoglalkozás volt, mert a tanárok elfelejtették, hogy elkezdődött az iskola, vagy valami ilyesmi történhetett, és csesztek órát tartani. Ez tök jó, de még jobb lett volna, ha tudunk róla előre, és akkor mondjuk alhattam volna. Nem mondom, hogy örülök, de most a legjobbkor jött, hogy lemondták a ma éjszakát, mert a holnapi lett volna a legcinkesebb nap.

Misi bácsi nem ígérget a levegőbe, éjjel játszhattam a targoncával. Rám nézve gáz, hogy elméletileg én vezettem, ő csak ült mellettem, mégis én kapaszkodtam belé és én sikítottam. És pörögtünk iiis, és nagyon büszke voltam magamra, hogy nem haltunk meg.

Igen, megoldódott. Isten áldja a blog.hu importját, meg a jószerencsémet, hogy volt freeblogos exportom.

Nagyon úgy fest, hogy a freeblog tényleg beadta a kulcsot, és mivel egy halogatós geci kislány vagyok, a bejegyzéseim töredéke van csak itt, a biztonságos helyen, ezért levert a víz, hogy minden elveszik. A google tárolt változata használhatatlan, de talán van megoldás, csak még nem kiabálom el. Nyüff. Amúgy két óra múlva évnyitó. Duplanyüff.

Voltunk Pesten makettautó-börzén. Ennyi csillogó szemű hímnemű egyedet három és hetven éves kor között ritkán látni egy rakáson.

Szóval ez volt az a szerintem tök aranyos, amit kitaláltam a héten. A címzett megkapta a teljes képet, amin ott vigyorgunk csak neki, és reményeimnek megfelelően rommá hatódott. Azért (is) szeretem Misi bácsit meg Laci bát, mert benne vannak a hülyeségeimben.

Vajon mennyire voltam boldog, amikor tíz perce hívott Hajni, hogy mégse menjek tízre, mert bedöglött az egyik gép?

Ma délben kezdődött minden, amikor hívtak a Fürgétől, hogy nem lesz szombaton meló. Megint. Harmadik hete szívatnak minket. Mire lehiggadtam volna, megláttam az órarendünket, ami ismét felcseszett, mert egy darab szabad délutánom lesz, bocs, másfél, mert a hétfő délután is szabad kéthetente, és nem teljesen az volt a terv, hogy lényegében végig éjszakás leszek suli mellett. Arra értem be a gyárba, hogy felgyorsították az egyik gépet, holnap a másikat is fel fogják, tehát kapkodhatunk, mint a barmok. De végül is holnap mehetek tizenkét órázni, ami jó, meg az is jó, hogy kitaláltam egy szerintem tök aranyosat, amit holnap fogunk megvalósítani, szóval minden jó. Ja, és hazafele még egy sünit is láttam.

Annyira pofátlanul hosszabbítottuk meg a középső szünetet, hogy elszégyelltük magunkat és az utolsó szünetre ki se mentünk, ami azért elég nagy dolog. Misi bácsi az egyik gépemen alkatrészt akart cserélni, kivette a régit, aztán rájött, hogy nem biztos, hogy be tudja tenni az újat (de a régit sem vissza). Én nagyon nevettem, ő egy ideig próbált ezért mérgesen nézni rám, de hamar feladta. Barbival megreformáltuk a felsőoktatást, kianyáztuk magunkat Neptun-ügyben. Kilenckor Misi bácsinál kattant egyet valami, ezt abból vettem észre, hogy egy helyben körözött mögöttem a targoncával és röhögött, mint egy hülye, aztán elszáguldott. Amikor visszajött, megígérte (mert kéremszépenmisibácsiiiiii), hogy egyszer megmutatja, hogy kell targoncát vezetni, vagy legalábbis pörög velem egyet. Végül a buszon elmesélte, hogy az előző munkahelyén hogy akadt fenn traktorral azon a hókupacon, amit ő tolt össze IFÁ-val.

Ha Misi bácsi meg én egy műszakban vagyunk, akkor tök jól érezzük magunkat, a munkamorál viszont erősen romlik.

Jön az ősz, nemsokára kezdődik a suli. Hűvösek az éjszakák, egyre korábban sötétedik, nem működik a Neptun, a suli honlapja sem elérhető. Szóval csak a szokásos.