Egy meleg nap estéjén komoly felnőtt emberekből három másodperc alatt lehet vihogó-pusziosztó kölyköt csinálni egy-egy tölcsér fagyival.

Felültem a legdurvább érzelmi hullámvasútra, de legalább nem hánytam. Még. 

Nemmúlikel!

Szavakkal leírhatatlan, ami van, de igazából nem is biztos, hogy fontos leírni. A héten egyik este nagyon sírtam a kocsiban, pedig boldog vagyok. Nem gondoltam, hogy ezt valaha mostanában ki merem jelenteni, és mégis. Meccset nézek, mert azt mondták a férfiak, hogy nézzek meccset. Kedves naplóm, csak ennyit akartam.

Rajtam kívül még hárman ültek az autóban, a háromból egy volt olyan, akinek nem idegesít vezetés közben a puszta jelenléte is. Parkolni próbáltam, elbasztam, a hátsó ülésen viccelődtek, javítani akartam, sokkal rosszabb lett. Odapillantottam az anyósülésre, és annyit mondtam, hogy most átülsz és berakod, jó?, ő bólintott, helyet cseréltünk és leparkolt. Például az ilyenek miatt imádom Misi bácsit.

Vannak pillanatok, amikor csak úgy elkezdek Neoton Famíliát hallgatni. És élvezem, baszd meg.

Ez egy ötvenéves dal, de nekünk újabb ötven év múlva is az a ház fog eszünkbe jutni róla, az teljesen biztos. Hol százezerszer átölelt karom.

Mondtam Misi bácsinak, hogy teljesen meg vagyok lepődve azon, hogy több, mint egy hónapja nem bőgtem. Kicsit elvett a mondat súlyából az, hogy sírva mondtam.

Tudod te, hogy hogy tudsz nézni?! 

Veszek egy nagy levegőt, és megkérdezem, kérdezhetek-e arról, amiről sosem mertem még kérdezni. Bólint. Vesz egy nagy levegőt, és beszélni kezd arról, amiről sosem beszélt még.

Koszos a ruhám, kócos vagyok, csúnya vagyok, botfülem van és sosem volt még csak elviselhető sem a hangom, de azért éneklem neki, hogy én voltam a lány a házból, csupa kérdés, titok és sejtelem.

Misi bácsi három éve ígéri, hogy egyszer leszökünk a pincébe körülnézni. Ma este kilenckor csak annyit mondott, hogy hozzam a zseblámpát és kövessem. Mint egy kölyök, akit játékboltba visznek, olyan voltam körülbelül.

Évi, ez nem így működik, ahogy működik! 

Ember, aki hozol nekem a pékségből meglepi szilvalekváros bucit ebédre! Tudd, hogy szuper vagy.

Holnapra meg kéne írni öt oldalt, és megtanulni hetet? Mit is csináljak, lássuk csak... Megvan! El fogom olvasni az összes novellát, amit tizenöt évesen írtam! Éva, Éva, te vadbarom.

Mielőtt elmentem dolgozni, felvettem a bolondgombás fülbevalóm és az önbizalmam. Állítólag mind a kettő jól állt.

- Nézd, galamb!
- Tudod, van abban a dalban is... na... hogy is van...
- "Egy magányos vadgalamb hív egy gerlicét"?
- Igen! (hatásszünet) Honnan a picsából tudtad, mire gondolok?
- Passz. 

Műszakkezdés előtt húsz perccel már három gépen dolgozom, hogy nyugodt éjszakánk legyen, a szám tele van Győri keksszel, ordítva éneklem, hogy rossz kedvem a régi, eljött újra s átölelt, mert az életem én rontottam el, és van képem boldognak lenni. Most már utánam a vízözön.