Amikor azt hiszem, hogy most végre normálisan fogok szüneteket tartani, mert nincs itt Misi bácsi, hogy elpofázzam vele az időt, akkor Misivel fogom elpofázni az időt.

A jóbarát arról ismerszik meg, hogy amíg te vizsgázol, ő átmegy a boltba, hogy hozzon neked betétet.

Tegnap este fél tizenegykor majszoltuk a csokit, amit a nagyfőnök hozott nekünk Németországból, és arra gondoltam, hogy azért mégis csak kurva jó nekünk.
Ma reggel köszönés nélkül, hulla fáradtan Misi bácsi vállára borultam, ő annyit kérdezett együttérzően, hogy ennyire?, mire én mondtam, hogy ennyire nem, de azért eléggé!, és arra gondoltam, hogy azért mégis csak kurva jó nekem.

Majdnem belekönnyeztem egy mondatba, amin egyáltalán semmi sírnivaló nem volt. Jön a nyár, de nem a jobbik fajta.

Az új személyimen olyan vagyok, mint a valóságban: álmosan mosolygok, egy hajtincsem pedig égnek áll.

469
Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.

Rétla, lakrap (ragozva: lakrapla), poltörtő, a tér dele már megüté fejemet. Ma a tudatalattim úgy döntött, hogy szisztematikusan fel fogjuk cserélgetni az R és L betűket.

Mai giccs: az emberek elől kimenekültünk az udvarra, ültünk a tűző napon egy kupac raklapon, alig láttunk, úgy vakított a fény, és néztük a hófehér fal tetején a kölkeiket etető fecskéket.

Tudok olyan szépen nézni, hogy a "nem hozok, mert teljesen felesleges!"-ből "jól van, bassza meg, délután hozok", aztán pedig "jó, hozok most, add ide azt a szart!" legyen.

Kevés olyan aranyos dolgot láttam eddig a gyárban, mint az, hogy ma az Öreg meg Szabi átszellemülten, négy órán keresztül illesztgették egymáshoz egy hatalmas kirakó szállításra váró áru darabjait.

Időnként rácsodálkozom, hogy milyen nagyon tudok szeretni, mindig egyre jobban, még akkor is, amikor azt hiszem, jobban már képtelenség.
Máskor meg rácsodálkozom, hogy milyen nagyon tudok haragudni, mindig egyre jobban, még akkor is, amikor azt hiszem, jobban már képtelenség.

Nyilván, ha valakivel egy éve napi nyolc órát töltök, az tudja, milyen balfasz és öndestruktív bírok lenni. Ma egy karkötő kontra fülbevaló összeakadás után potyogó könnyekkel álltam elé.
- Misi bácsi, van bármi külsérelmi nyom a fülemen? Majdnem letéptem véletlen.
- Rácsuktad a gépet?

Egy újabb biztosíték az Öregtől arról, hogy megbízik bennem, egy meglepett "jaj, de ügyi vagy!" Misi bácsitól, egy ritka szar vicc Szabitól, egy tekintet-összevillanás meg félmosolyváltás az Öreg irodájában ülő Nikolával, és a tizenkét óra meló után hirtelen kedvem lett minden tócsába beleugrani a gyárudvaron.

A fürgés Borival legtöbbször délután négy és este nyolc között beszélünk. Szinte mindig arról, hogy mennyire imád, amiért bevállalom a következő műszakot tizenkét órásra, és hogy mennyire elege van a diákokból, akik szarban hagyják őket, és hogy tényleg mennyire jó, hogy számíthat rám.
- Én nem is tudtam, hogy a leányzó lemondta a tegnap éjjelt, reggel ébredtem arra, hogy hív az Öreg.
- És... mit mondott?
- Hát lebaszott, mint a szart!

Elmondom, mit csináltam az elmúlt 48 órában. Cipőt vettem, színházban voltam, köves domboldalakon sétáltam, írtam egy egyes zh-t, fűben fekve napoztam, leégtem, vettem zoknit, szakesten voltam, kényszeredetten mosolyogtam, berúgtam, dolgoztam. 

Elmondom, mit fogok csinálni az elkövetkező 48 órában. Vezetni fogok (kétszer), koncertre fogok menni (kétszer), be fogok rúgni, dolgozni fogok.

Órákon át szötymörögtem, mégis csak három diát sikerült összehoznom a holnapi kiselőadásomból. Aztán elegem lett, és kihúztam a modemet. Tádáám, egy óra telt el, és kész vagyok.
Amúgy ijesztően a nyakunkon vannak a zh-k meg a vizsgaidőszak, ennél csak az ijesztőbb, amilyen mértékben leszarjuk az egészet.