Nem éreztem úgy, hogy tudok Pressernél nagyobb hírértékűt írni, szóval inkább nem írtam semmit. Karácsonyra hozott nekem a Jézuska határidőnaptárat amit nagyon faszán kidekoráltam szalvétatechnikával (Kinga meg a belsejét, ez már hagyomány) meg farmert meg könyvet meg ugye névnapomra kaptam aputól a Rutinlgitangot meg virágot is.
Ma nővérem hirtelen ötlettől vezérelve felvitt a budai várba, nézelődtünk, aztán jöttünk is haza.

A freeblog nem enged új bejegyzést írni, ez most egy próba, hogy e-mailből működik-e a mutatvány.

Szerdán levizsgáztam egyháztöriből ötösre, ma egész nap aludtam migrén pajtás jóvoltából, de ez egyik sem fontos. 

Tegnap voltunk Pesten ezért. Maga a beszélgetés is érdekes volt, de a fő, hogy van autogramom Pressertől és Parti Nagytól meg közös képem is velük. Odamentünk és remegtem, mint az állat, de áááááádejóvolt. És ez az, amiből nem akarok kinőni. 

Nyilván nem úsztam meg a betegséget. A közlépsuliból nagyon idő előtt leléptem, itthon köszöntem, majd közöltem, hogy én most elmegyek hányni, úgy is tettem. Az éjszaka ebben a hangulatban telt, tegnap azért a Quimbyre elmentünk, baromi jó volt, bár ez volt az első koncert, amit önszántamból ültem végig. A máltaizást tegnapra-mára lemondtam, mert lehet, hogy nem vetne rám jó fényt, ha lehánynám az adományozókat.

Hanna beteg. Sógornő beteg. Anyus beteg. Bátyám kicsit szarul van. Én csendben rettegek a szobámban, citromot eszek és nagyon reménykedek, hogy nem kapom el. Már csak azért is, mert ma délután a középsuliban karitász karácsony, holnap délelőtt adománygyűjtés a máltaisokkal, este Quimby, vasárnaptól keddig máltaizás, szerdán kategyház vizsga, csütörtökön Pesten Presser - Parti Nagy irodalmi izé, pénteken társtöri vizsga (ez még kérdőjel) meg osztálytalálkozó. Ja, meg világvége is, de szerintem abban már nem lesz időm részt venni. 
És azzal még eldicsekednék, hogy pszichoból megajánlotta a néni az ötöst, mínusz egy vizsga. Eddig egy négyes, három ötös megvan. Király vagyok.

Télen, ha csúszik az út, nem szeretem, ha az utcán jön mögöttem valaki. Utálok közönség előtt hanyattbaszódni.

Tankcsapda koncerten, a színpad előtt a harmadik sorban egy nő felüvölt: van valakinél mínusz hármas kontaktlencse?

A Mikulástól kaptam Tankcsapda koncertre jegyet, meg bögrét meg csokit meg ilyeneket. Kurva jó fej Mikulás járt felénk. Köszönöm szépen.
(Azt most hagyjuk, hogy délelőtt egy viccesen egyes zh-t is kaptam tőle. Pontosabban ki majd csak jövő héten kapom, de ez szinte mindegy. Ezt a vizsgát nem úsztam meg.)

Halogatás, te szemét! Gangike, te hülye pi buta!

A gyakhelyre jött a Mikulás bácsi délelőtt, én is odaestem még a nagyok ünnepélyére, utána mentem a másodikosokhoz, velük lehúztam hat órát. Így a végére engem is sikerült kiborítania Lacikának. Fut-tör-zúz, ami igazából engem nem zavar, de veri a kislányokat, amiért nagyon harapok. Aztán jön az ölembe, simogat, megbeszéljük, megígéri, hogy jó lesz, majd két perc múlja olyat taszajt Évikén, hogy a fal fogja meg, és akkor innen ismételgetjük a folyamatot.
Négy után Mikulás-diszkó volt, kicsik-nagyok együtt az aulában, addigra befutott Dóri meg Tomika is. Tomi leült egy sarokba bratyizni a srácokkal, nekünk muszáj volt táncolnunk, nem hagytak levegőt venni se. Holnap valószínűleg nem fogom tudni felemelni a karom, mert Szandi (7-8 éves) végig a kezemben volt, mert bár semmi baja a két szép lábának, de olyan szépen kérte, hogy vegyem fel...
Danikám beteg, de ma van a 20. szülinapja és felkönyörögtem magam az orvosiba hozzá, hogy megköszönthessem. Hallgattunk együtt az mp3-járól (ezt így kell írni?) Rúzsa Magdit, tündér volt nagyon a srác.
Elméletileg ez volt az utolsó gyakorlatom, bőven megvan a húsz órám, de megengedték, hogy néha bemenjek hozzájuk.

Hannának hagyott itt a Mimiká (=Mikulás) rajztáblát meg zenélős telefont, ma jöttek begyűjteni őket. Kicsit ugyan sok volt neki a történés, de azért rajzolt velem, meg kutyázott is. 

Hannára reggel én vigyáztam húsz percet, akkor elénekeltem neki a hopp Juliskát, aztán visszafeküdtem aludni. Hanna egész délelőtt megszakítás nélkül énekelte azt a négy szót, hogy "hopp Juliska, hopp Mariska". Anyu az idegösszeroppanás szélén állt tőle, amikor én felébredtem. Büszke vagyok rá.