Itt lakó sógornőnek az az előnye, hogy nagyjából annyira szeret pofázni, mint én, meg vannak érdekes sztorijai is, és lehet vele majdnem éjfélig beszélgetni a konyhában ülve.

Olyan furcsa, hogy főzöl, teszel-veszel a konyhában, vigyázol a Hannára, amikor először költöztem ide (10 éve), akkor meg még csókolommal köszöntél... - mélázott el a sógornő a pizza fölött.

Kicsit sűrűek a napok mostanában. Szóval van egyrészről olyan, hogy 97%-os magyar írásbeli, és istenkirály vagyok, meg eddig 91%-os német, amiben az egyik összetevő még nincs benne, de reményeim szerint nem ront rajta (sokat). Másrészről beköltözött a sógornő meg a Szépszemű hozzánk, és egész nap gyerekfelvigyázás van, amikor meg ő már alszik, de sógornő már itthon van, akkor vele dumálunk. Harmadrészt lesz olyan, hogy holnap magyaróra, holnapután eü. érettségi, ami ugyan nem para, de azért mégis.

Töri is, német is megvan. Most várunk izgatottan jövő hétig, mikoris elkezdünk a tanárok nyakára járni, hogy tessékmárkijavítaniiiiiiiiiii. Este meg iszunk.

Matek pipa.
A magyarnak meg kijött a hivatalos javítókulcsa, ami alapján 3 pontot vesztettem a szövegértés részből. Ez azért külön öröm, mert a két tegnap talált (állítólag szaktanárok által összerakott) javítókulcs szerint épp hogy nem buktam meg... Mindegy, király vagyok, az a lényeg. Még abban kell reménykedni, hogy a szövegalkotást nem kúrtam el, és akkor öröm és boldogság.
Holnap töri.

Macskakérdés megoldva, épp egy pótmamacica szoptatja őket átmenetileg, mindkettőnek van már gazdijelöltje is. Örök hálám ezért Kingának, aki nagyon hatásosan promózta az állatkákat.
És akkor most kezdjünk fosni a holnapi matektól.

Igazából nem nagyon volt időm ráparázni az érettségire, mert reggel jóanyám két zacskóba kötözött, temetőbe kibaszott kéthetes kölyökmacskával tért haza, és az írásbeli kezdete előtt háromnegyed órával még őket itattam fecsiből.
A magyar szerintem könnyű volt, a szövegalkotás részben Aranyat választottam. Most reménykedünk.
A cicáknak pedig gazdi kell, sürgősen. Felneveljük őket, ha lesz rá jelentkező, azon nem múlik semmi. Képek itt. Veszprémben vannak, de bárhová elviszem őket, ha arról van szó (ingyen utazom). Drága olvasók, kérlek szépen titeket, segítsetek terjeszteni! Köszönöm.

Megvolt az utolsó nap, az utolsó osztályfőnöki óra. Alig bőgtünk, tényleg...

Az elmúlt négy évben összesen nem bőgtem annyit, mint ma. Nem megy nekem ez a fel búcsúcsókra, cimborák fíling. Holnap bolond, holnapután igazi ballagás. Nemakarom, nemakarom, nemakarom.

Voltunk ma is szerenádozni, bebarangoltuk az egész várost, a végére már egész tűrhetően énekeltünk. Adri néninél a végén nosztalgiáztunk egy nagyon szépet, persze csak azután, hogy szétbasztunk mindent. Olyan retkes a talpam, mint még soha, és a melltartómból kiborítottam három maréknyi rózsaszín virágszirmot (köszi Jázi!). Képek. Szeretem ezt a rengeteg vadbarmot. Szépjóéjszakát.

Szóval lezavartuk ma a szerenád első részét, odafelé még csak kis szolidan kajabáltunk a buszon, aztán Tancinéninél már üvöltve énekeltünk, kaptunk pálinkát is, az se tett rosszat a hangulatnak. Hazafelé a buszsofőr engedélyével végig énekeltünk, hogy ugye gondooolsz, néha ráám, ha végigsétálsz a Kossuth utCÁÁÁÁÁN?, meg ilyenekvoltunk, vadakésjók, meg a többi. Utána fél várost végigóbégattuk, integettünk mindenkinek, hülyét csináltunk magunkból meg minden, ami kell. Képek. Megyek aludni.