A színházba érkezés az úgy volt, hogy késésben voltunk, ezért az utcán futtunkban öltöztünk át matrózblúzra. Aztán próbáltunk bejutni a nézőtérre, az ajtóban már sorakoztak a színészek, és egy csávó fehérre festett arccal, németül terelt be minket, frankón a szerepe szerint. Azt meg nem gondoltam, hogy valaha hajlandó leszek egy helyen tartózkodni egy horogkeresztes karszalagos hapsival, de a helyes színészcsávónak elnéztük, hogy nem vette le, amikor kijött cigizni szünetben oda, ahol mi levegőztünk (a rohadtbagósok meg bagóztak, szia Kriszti, szia Vivi).
Ezeken túl jó volt a darab is, meg még mindig jó néha színészek szép szemétől olvadozó kamasz picsának lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése