gangike

Kész, vége, soha többet nem kell érettségiznem!
A reggel az írásbelikhez hasonlóan (magyar előtt két girhes kismacska, német előtt meg nem talált kulcs miatt kapu felett kimászás ünneplőben) fantasztikusan alakult, ha azt vesszük, hogy 6.50-re legkésőbb bent kellett lenni (ehhez a legkésőbbi a 6.36-os busz, amit el kell érnem) és én 6.10-kor ébredtem, mert a telefonom kicsit meghalt és nem ébresztett. Aztán végül is az utcán öltöztem, a buszmegállóban még a fülbevalóm is fel tudtam rakni, de kétségtelenül Krisztián bá személyében érkezett a megváltás, ugyanis bevitt kocsival.
Aránylag jókat húztam, bár az irodalmat kedvem lett volna visszaadni, de azért egész frappánsan megoldottam. Németből állítólag jó voltam, az a hír ment fel a tanáriba aztán jött le hozzám, hogy le se lehetett lőni. A töri meg az eü. is egész emberi lett.
Akkor most szánsájn-hepinesz, szia Nyár, viszlát Suli!