gangike

Apró örömök az életben rovatunk következik. Arra a helyre mehetek laikus gyakorlatra, ahova nagyon szerettem volna. Suli és meló között volt egy szabad másfél órám. A melóban nem volt nagy hajtás, lényegében kurva jó napunk volt. Amikor olyan este kilenc körül mindezek ellenére már kezdtem morcos lenni, akkor viszont elkezdte énekelni a rádióban az ocho macho-s csávó, hogy reggelmikorkinéztemésláttam, fél perc múlva pedig már én is dúdoltam üvöltöttem azt, hogy, jó-jó-jó-jó-de jó nekem. És még el is engedtek előbb, hogy elérjem a buszom. Halál jófej főnököm van, még akkor is, ha első nap le öltönyös faszkalapoztam. Ééés az eső sem kapott el.