A gyakhelyre jött a Mikulás bácsi délelőtt, én is odaestem még a nagyok ünnepélyére, utána mentem a másodikosokhoz, velük lehúztam hat órát. Így a végére engem is sikerült kiborítania Lacikának. Fut-tör-zúz, ami igazából engem nem zavar, de veri a kislányokat, amiért nagyon harapok. Aztán jön az ölembe, simogat, megbeszéljük, megígéri, hogy jó lesz, majd két perc múlja olyat taszajt Évikén, hogy a fal fogja meg, és akkor innen ismételgetjük a folyamatot.
Négy után Mikulás-diszkó volt, kicsik-nagyok együtt az aulában, addigra befutott Dóri meg Tomika is. Tomi leült egy sarokba bratyizni a srácokkal, nekünk muszáj volt táncolnunk, nem hagytak levegőt venni se. Holnap valószínűleg nem fogom tudni felemelni a karom, mert Szandi (7-8 éves) végig a kezemben volt, mert bár semmi baja a két szép lábának, de olyan szépen kérte, hogy vegyem fel...
Danikám beteg, de ma van a 20. szülinapja és felkönyörögtem magam az orvosiba hozzá, hogy megköszönthessem. Hallgattunk együtt az mp3-járól (ezt így kell írni?) Rúzsa Magdit, tündér volt nagyon a srác.
Elméletileg ez volt az utolsó gyakorlatom, bőven megvan a húsz órám, de megengedték, hogy néha bemenjek hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése