Tavaly januárban olyanok voltunk egy napig, mint a lányok. A felvételis jelentkezési pánikban azt se tudtuk, mit akarunk. Tavasszal hippik voltunk; ültünk a fűben vízipipával, színészeket üldöztünk autogramért. Rettegtünk az érettségitől. Közben elmúltam tizennyolc, és ezt csak három ember fogja érteni, de abonettet ettem. Villámgyorsan követte egymást szervezkedés, szerenád, bolondballagás, igazi ballagás; ezekkel együtt üvöltözős veszekedések, pattanásig feszült idegek, nem kevés sírás is jellemezte azt a pár hetet. Érettségi. Kismacskákkal, szakadó esővel, kapu felett kimászással, elalvással. Siker. Jött a bankett, az addig féltve őrzött aranyköpéses blog címét közhírré tettük. Itt volt Era egy hetet. Már csak azon kellett izgulni, felvesznek-e. Felvettek, juhú! Elkezdtem melózni. Elkezdődött az első félévem a főiskolán, a reggeli hosszú buszozásokkal, a jófej csoporttársakkal, a Sparban vett kiflikkel meg a hideg tantermekkel. Szeretem. Gyakorlaton megismertem olyan gyerekeket, akiktől baromi sokat lehet tanulni. Hannából hároméves nagylány lett. Találkoztam Presserrel, nyilvánvaló, hogy ez volt az év eseménye. Azt hiszem, jó év volt.
Nem szoktam fogadkozni újévkor, de most írtam magamnak egy tízpontos listát, hogy milyen szeretnék lenni egy év múlva. Jövő ilyenkor megmondom, hány pont teljesült.
Boldog új évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése