Hát ez is eljött, sőt, már vége is. Az aréna tele volt, a színpad is mozdonyalkatrészekkel meg zenészekkel. Pár szám után James váratlanul feltűnt a közönség közt egy szál gitárral és elénekelte az utolsó szerelmes dalt, aztán kiegészülve Presserrel és Somlóval játszottak a küzdőtér közepén lévő kicsi színpadon, utána Solti Jánoska szólózott. A koncert közepe felé volt pár nehéz pillanatom, mert a vérnyomásom úgy döntött, nincs rá túl nagy szükségem és lement a béka segge alá, de állva bírtam maradni bár nem igazán láttam, és akkor jött aszentimentális rákenroll, ami nekem a leglegleg, amire már annyiszor elképzeltem, hogy egy tömegben ugrálok, és onnantól minden jó lett. Ami még elképesztő volt, hogy annyiszor csodáltam már, amikor a többezer ember egyszerre énekli, hogyneked írom a dalt, és most egy voltam a többezerből. A szél elfújja az utolsó dalom volt a vége, kicsit majdnem sírtam, hihetetlen volt. Kár, hogy vége, kár, hogy elmúlt, de ennél nagyobb élmény nem sok minden lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése