Apu tegnap bevonult a kórházba, ma műtik a térdét, holnap jön haza. Én ideköltöztem papához, minden a legnagyobb rendben van, főleg, hogy ma csak 10-re kell suliba mennem.
Az első éjszakám katasztrofikus volt, a kapott dunyha az életemre tört, a kanapé rücskös volt, kétszer lefejeltem a fa karfát (egyszer szemmel), reggel egy kétcentis résbe beejtettem a telefonom, szét kellett kapnom a kanapét, de végül is nem volt rossz. Aztán be mertem adni papának a reggeli injekcióját, mert egy hős vagyok. Aztán suli, aztán caritas, papírvagdosás majd irány a Kozmutzába, a volt gyakhelyemre. Játszóházat csináltunk a gyerekeknek megint, most voltak kicsik is, meg természetesen Danikám is befutott közben és mindhármunk nyakába borult meg elmesélte, hány érmet kapott a legutóbbi úszóversenyen. Kaptam tőle karkötőt, úgyhogy gyorsan én is fontam neki egyet, szóval boldogok voltunk.
A mostani éjszaka és reggel már jobb volt, most hajnalban csak egy üdítős dobozt simogattam cicegve fél percig, mire leesett, hogy az nem a macskám. Kicsit mintha más lett volna a fogása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése