gangike

Hóhelyzet van, nem kicsi. Nyilván mindenkinek a könyökén jön ki, de azért leírom, hogy nyoma legyen itt is, mert ilyet én még nem láttam. A város lezárva, emberek fél napja vacognak a kocsijaikban, szülő nőket csak mozdonnyal tudnak behozni a kórház közelébe vagy azzal se. 
Én tegnap este gondosan elszórtam a havat előlünk meg két szomszédnéni elől, szóval amikor reggel az üvegajtón keresztül hetven centis hófalat láttunk, nem volt őszinte a mosolyom. Végül is feldolgoztam, kinyitottuk az ajtót, a hó bejött én meg pizsamában kirohantam sikítozni, hogy hideg. Azzal kezdtem, hogy kiástam a betódult hó alól az ajtót, hogy be tudjuk csukni, utána ástam a kutyának egy ösvényt, hogy ki tudjon menni, aztán megint elszórtam az utcát, természetesen felénk fújt a szél, előttünk volt a hófal. A szemben lakó néninél olyan pofátlanul kevés hó volt, hogy nem is voltam hajlandó hozzányúlni... Ebéd után meg megépítettem Sanyit. Sanyi egy hóember, mellén kokárdával, kezében kinyílt kálával.