gangike

Adrinak ez az első hete a melóban, ma jutott el a sírós-csapkodós én-ezt-nem-bírom-csinálni dologhoz. Műszak végére sikerült meggyőznünk, hogy jó lesz ez, menni fog ez. Emlékszem, az első két nap nekem is szar volt. Meleg volt, por volt, még a másik üzemben voltunk, kurva sok ember volt. Aztán a harmadik nap délutános voltam, és nem számolgattam vissza, hány órát kell még lehúznom, életemben először. Aztán átjöttünk a mostani helyünkre, megismertük a lakatos bácsikat meg egymást és nagyjából két hónapja kurva jó. A korábbi busszal járok, hogy még találkozzak az előző műszakosokkal, vigyorogva megyek be, az egymásnak épphogy köszönésből nyolcórányi folyamatos pofázás lett, a tisztelettudó jónapotokból pedig gigavigyoros csókolom Misi/Laci/Józsi bácsiii, és képesek vagyunk arról beszélgetni háromnegyed órát, hogy Misi bácsi elment gombát szedni, és azt nem talált, viszont látott egy foltos vadmalacot. Jó itt.