Szombaton jöttek a Sziszmókok (Kinga + Tomci), sétáltunk, pizzát ettünk, játszótereztünk, állatoztunk, szóval csak a szokásos, de baromi jó volt. Rég volt már ilyen.
Természetesen megint a szar gépre voltam beosztva, bár már jobb volt, mert Laci bácsinak tele lett a töke délelőtt, és lecserélte rajta a port. Úgyhogy ma nem azért kellett besegíteni a másik gépről, mert botrányos az öttonnás, hanem azért, mert elpofáztuk az időt. Mert amikor a tízperces szünet huszonötödik percében ültünk a kajáldában, és Misi bácsi mesélt, akkor sejtettem ugyan, hogy idő van, de inkább vinnyogva röhögtem, mint hogy felnézzek az órára. Aztán nagy nehezen bekeveregtünk, de még gyorsan átmentünk hideg vízért a másik üzembe, és igen, sejthető, hogy kicseszett gyorsak voltunk: amelyik gépnél nem kérdeztem rá, annál Misi bácsi magától magyarázta el, mi az és hogy működik. Aztán az utolsó másfél órában állt mellettem, és röhögött azon, hogy kapkodok, mint egy idióta. Ja, meg hozott nekem orrszarvúbogarat is. Négyet. És az egyiknek megsimogattam a szárnyát, mert egy hős vagyok. Aztán majdnem megütöttem Misi bácsit, amikor fura hanghatás kíséretében azt játszotta, hogy a bogár az életemre tör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése