gangike

Tíz perccel a műszak kezdete után annyira elbambultam, hogy nem vettem észre, hogy Misi bácsi három centivel mögöttem áll egy targoncával, pedig előtte még szólt is, hogy mindjárt jön port cserélni. Misi bácsi nem az a típus, aki szól, hogy Évike, figyeljél. Felemelt az emelvénnyel együtt, amin álltam. Miután újraindult a szívem, következett részemről egy nagyon röhögős de azért remegős akurvahétszentségitMisibácsi. Aztán amikor segítettem neki kiszabadítani a konténert, majdnem magamra rántottam a négyméteres vaslétrát. Három perc múlva ő már fent állt azon a kurva létrán, és egy vödörbe folyatta le a régi port, én csendben rettegtem, mint mindig, amikor fenn van négy méter magasan a be nem akasztott, csak odatámasztott létrán, mert ő laza. Amikor leadta nekem a porral teli vödröt, picit féltem, hogy magamra fogom borítani. Nem borítottam magamra. Misi bácsi egyenesített ki egy csövet, abból hullott rám két maroknyi por. (Aki szerint az nem is sok, az futkozzon fél órát egy negyvenfokos helyiségben, hogy jó izzadt legyen, aztán hintsen magára két maroknyi lisztet, köszönöm.) A műszak további része eseménymentesen telt.