gangike

Az éjszakás műszakban az a jó, hogy az ember mindenen tud röhögni. Azon is, hogy abszurd módon változik a mérete a lapkának és beállíthatatlan a gép. Igazából két órát azzal töltöttünk Misi bácsival, hogy egyikünk elment a mérlegez, visszajött, mondott egy számot, röhögtünk, próbáltunk valamit állítani a gépen, valaki megint ment a mérleghez, visszajött, mondott egy az előzőtől nagyon messze lévő számot és megint röhögtünk. Aztán szétszedtük az egészet, és bár ez teljesen feleslegesnek bizonyult, én élveztem. Szeretem, hogy Misi bácsi megengedi, hogy segítsek neki szerelni. Azt is szeretem, hogy azon a szinten vagyunk, ahol már nem kell mondania, mit fogjak vagy honnan hozzak mit, mert tudom, hogy mi kell és csinálom magamtól, és talán tényleg segíteni tudok neki, nem csak belekíváncsiskodni mindenbe.