gangike

Az első éjszaka mesés volt. Úgy kezdtük az alvást, hogy negyedóránként felbődült a harang, ami annyira abszurd volt, hogy neki kellett állnunk sikítva röhögni. Felkelés után reggeli, jókedv. Fogyatékosokat foglalkoztató gyár, ott leszek holnaptól. Az egyik gépnek olyanok voltak a kapcsolói, mint a kerámiagyárban - hazatértem, jó itt. Idősotthon. Kolesz (értsd: ministránslak). És akkor pánik. Ültünk körben négyen és hisztiztünk. Holnaptól mélyvíz. Dieter nélkül kettesével nyomás dolgozni. A hazatértem, jó itt átalakult meg fogunk dögleni-vé. Ezután séta, ebéd, eurós bolt, kolesz, vacsora, internetkávézó, kolesz. Újabb rögtönzött csoportterápia, lassú megnyugvás, lesz, ami lesz. Amúgy minden oké, lassan befejezzük a hisztit, mert kurva jó dolgunk van. Most alvás, az előbb ütött éjfélt a harang (de három szólamban bazmeg).