2013. július 13., szombat

Az utolsó szünetben Misi bácsin látszott, hogy eszébe jutott valami, hozzám fordult, és kijött a száján az a mondatkezdés, amit imádok: és az meséltem már, hogy...? És még nem mesélte, úgyhogy gyorsan pótolta ezt a hiányosságot, ezzel el is ment a szünet plusz öt perc, mikor is én felálltam, hogy bemegyek, mert egy hős vagyok szoros a kurva norma, ő meg elkezdett egy újabb történetet. Nem tetszik bejönni? - kérdeztem reménykedve az ajtóból. Olyan jól ülök itt - mondta, és nézett rám, mint egy plüsskutya. Bámultunk szomorúan egymásra, aztán elindultam be. Nem voltam még a folyosó végén, amikor utolért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése