Az utolsó szünetben Misi bácsin látszott, hogy eszébe jutott valami, hozzám fordult, és kijött a száján az a mondatkezdés, amit imádok:
és az meséltem már, hogy...? És még nem mesélte, úgyhogy gyorsan pótolta ezt a hiányosságot, ezzel el is ment a szünet plusz öt perc, mikor is én felálltam, hogy bemegyek, mert
egy hős vagyok szoros a kurva norma, ő meg elkezdett egy újabb történetet.
Nem tetszik bejönni? - kérdeztem reménykedve az ajtóból.
Olyan jól ülök itt - mondta, és nézett rám, mint egy plüsskutya. Bámultunk szomorúan egymásra, aztán elindultam be. Nem voltam még a folyosó végén, amikor utolért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése