gangike

Ilyen mocskosan és fáradtan még sosem jöttem haza a gyárból, de ilyen boldogan se. Az volt, hogy délelőtt bedöglött a gép, amire ki voltam írva, és az Öreg mondta, hogy menjek haza. Baromira nem akartam hazajönni, úgyhogy beálltam szomorúan Misi bácsi mellé bámulni ki az udvarra. Egyszer csak otthagyott. Visszajött, vigyorgott. Gyere, leány, a tíztonnáson leszel. Mint kiderült, meggyőzte az Öreget, hogy engedje, hogy azon a gépen legyek, amin még nem volt diák, mert félt ránk bízni, mert kettőt kell szedni, és gyors is, és tapad is, meg amúgy se nekünk való az. Nem tudom, hogy csinálta, csak azt tudom, hogy a nyakába ugrottam és nagyon megölelgettem, rögtön utána elkezdtem félni, hogy akkor most hogy is lesz ez, de végül is túléltem, és nem is csináltam rosszul, és baromira tudok örülni a fejemnek. (Igen, én is érzem, hogy gáz, hogy momentán ez a legnagyobb sikerélményem, de nem zavar.)