gangike

Jázi küldött nekem ajándékot a messzeségből. Az anyukája adta oda, bementem misére, hogy találkozzunk. Először abszurd volt, hogy én önszántamból ülök egy misén. Aztán a pap arról pofázott egy órán keresztül, hogy akit szeret az ember, azzal akar lenni. És néztem a narancssárga karkötőt a kezemen, és majdnem bőgtem bassza meg, hogy igen, azzal akarok lenni, csak nem tudok, mert van köztünk kétezer kilométer. Aztán hazajöttem, és elolvastam a képeslapot, és akkor már nem majdnem bőgtem. De legalább holnap jön Jázi öccse kutyázni.