2013. szeptember 23., hétfő

Kettőtől negyed hatig tök vidámak voltunk, aztán megjött Marietta, és elmondta, hogy a Tomi nem jön többet dolgozni. Tomi egy aranyos srác volt, kis csendeske. Tomit ma temették. Tomi öngyilkos lett 23 évesen. Marietta egy darabig állt még mellettem, aztán elment öltözni, a következő három perc kiesett. Következő kép, ami megvan, hogy állok Misi bácsi előtt remegve és elcsuklik a hangom, ahogy kimondom. És csak néztünk egymásra. Mert ilyen egyszerűen nem lehet, nem lenne szabad ilyennek lennie, és mégis van bassza meg. Aztán mindenki vissza a dolgához, és hiába voltunk egymástól négy méterre, nem néztünk a másikra, mert tudtuk, hogy annak sírás lesz a vége. Hattól meg az került a figyelmem középpontjába, hogy Misi bácsinak úgy elkezdett fájni a háta (tüdeje?), hogy mozogni alig bírt, csak szenvedett, és ötpercenként odamentem, és álltam mellette, és fogtam a hátát, segíteni mégse tudtam. A mai nap tanulsága, hogy nincs szarabb a tehetetlenségnél. Kurvaélet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése