Még mindig nem jó. Tegnap este már tele volt a tököm az egész mindennel, gondoltam, bemegyek a negyed kilences busszal, aztán jól kipanaszkodom magam Misi bácsinak. Akkor borult a terv, amikor megláttam Józsi bácsit, mert az ő jelenléte azt jelentette, hogy Misi bácsi betegszabin van. Ekkor már az volt a terv, hogy kimegyek az ebédlőbe és leülök egy sarokba sírni, de ezt az épp ott evő Ákos szerencsére nem hagyta. Megjött Rami, ő is búval baszott volt, aztán amikor kezdett jobb lenni, akkor hirtelen kurva rossz lett megint, csak már másért. Egy műszak alatt ennyiszer még sosem omlottam össze (nyilván akkor kell, amikor nincs, aki megvigasztalna). Nincs amúgy semmi nagy vész, csak Tomi, meg az aggódás, meg az, hogy változni fognak dolgok, meg minden egyszerre van most.