gangike

Fél 11-kor jött az sms Nikolától, hogy nem kellünk ma délutánra. A kezdeti agyfasz után lassan összeállt a terv: suliból gyorsan haza, a fél egyes busszal be a gyárba, Laci bá nyakába borulás, meg ami kell. Beértem a gyárba, sehol senki, csak az újbácsi nyomatja a nagygépet. Kérdezem, van-e Laci bá. Nincs, délelőtt hazament, mert nem volt mit csinálni. Megköszöntem szépen, aztán kiültem az udvarra egy raklapra sírni. Körvonalazódott a B terv: lesétálok az alsó buszmegállóba, megvárom Misi bácsit, elkérem tőle Laci bá számát és írok neki. Lesétáltam, ott csesztem a rezet háromnegyed órán át, mire megjött a busza, akkor együtt fel a helyijáratra, vissza a gyárba. Megkaptam a számot, írtam neki sms-t, válaszolt is, aminek köszönhetően most valószínűleg jó ideig könnybe fog lábadni a szemem, ha a teliholdra nézek, de mindegy. Ha már ott voltam, bementem Misi bácsival a nagygéphez, hogy majd a következő busszal jövök haza. Ebből lett az, hogy háromnegyed hétig maradtam és rongyosra beszéltük a szánkat és baromi jó volt.