Tegnap délelőtt Julival némileg túlpörögtünk, csodálom, hogy Dia életben hagyott minket.
Éjszaka úgy három körül eljött az a pont, hogy azt hittem, beájulok az asztal alá. Kurva szarul mentek a gépek, nagyon nem aludtam eleget, nagyon fájt a torkom, és éreztem, hogy nagyon lázasodok be. Végül is a négyórási szünet, két Algopyrin, egy kedves mondat meg egy kávé mentette meg az életem, reggel már macskát szelídíteni is volt erőm/kedvem az alsó buszmegállónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése